2017. január 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Amikor a csoda is kevés

– Mk 6:45-52

Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket. A sokaság elbocsátása után félrevonult, hogy az Atyával beszélgessen.
Eközben tanítványai a tengeren szembeszéllel vesződtek, ami akadályozta őket a Jézus által kijelölt cél elérésében. Ez ma is a minket támadó „szelek” célja. De Jézus nemcsak imádkozott értük, hanem utánuk ment, a tengeren járva. Ő Úr minden tanítványai ellen forduló erő felett, de nem erőlteti segítségét ránk. Ezt nekünk kell kérnünk. Hitetlenségünk és aggodalmaskodásunk miatt lelkünk ellensége a segítségünkre siető Jézust félelmetes „kísértetnek” igyekszik bemutatni. Jézus „Én vagyok” szavai és vesződő életünkbe való megérkezése, megnyugvást és iránta való bizalmat fakaszt szívünkben, ami csendre és imádatra késztet.
Milyen dolgok rémítenek a túlsó part felé való haladásban?
Jézus hatalmát ismerve, miért marad szíved olykor kemény?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

A fogságra vetett próféta

– Jer 19:14-20:6

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Mt 5:10). Jeremiás negyven-ötven éven át prófétált makacs szíveknek, süket füleknek. Olyan embereknek, akik folyton csak gáncsolták, bántalmazták és üldözték. Sokszor kellett börtönben ülnie. (Lásd: Jer 5:30-31; 11:21; 20:10; 29:26-27; 32:2; 33:1; 37:16.21; 38:4-13). Ez esetben a templom felügyelője támad rá, holott épp neki illett volna támogatnia a prófétát. Megvereti, és kalodába zárja. Egy teljes napig volt a próféta kínos testtartásban, ami nagyon megviselhette. Hozzánk hasonló természetű ember volt. A 20. rész további verseiben látjuk, hogy lelke belefáradt a küldetésbe, rettenetes kísértések közt hányódik. De az Úr Lelkének tüze kiolthatatlanul parázslott szívében. Te hogyan végzed a szolgálatot? Hirdeted-e a rád bízott evangéliumot? Vállalod-e a keresztet, a szenvedést, amit az Úr utadba helyezett? Uram, erősíts meg! Add Szentlelkedet! „Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, Lelkem üdvét csak Tebenned látja, Még ha szenvedek is érted Jézusom.” (HH. 512).

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 23:1-3.11-15 Kulcsige: 2Kir 23:3

A király, aki felismeri az élő Istent, megérti parancsait, odatereli az egész népet az Úr házába, így nyer újra értelmet „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást, megemlékeztek arról, amit értük tett a Seregek Ura. A jósiási reform két eseményt kapcsol össze, amelyeknek, így együtt van nagy hordereje az Isten népére nézve: előkerül a szent irat (sola scriptura), a helyes tanítás és megtörténik a szövetségkötés. Egyik a másik nélkül nem hoz életet.