2017. április 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Érthetetlen megadás

– Mk 15:1-5

Jézus Krisztus, akárcsak a főpapok előtt, Pilátus előtt is tudta, mikor kell hallgatnia, és mikor kell beszélnie. Amikor meg kellett vallania, hogy ki ő, elmondta: Úgy van, ahogy mondod, a zsidók királya vagyok. Amikor azonban vádolták, nem válaszolt.
A főpapok előtt azért hallgatott, mert nem volt semmi értelme a beszédnek. Vádlói úgysem hallgatták volna meg, mert elhatározták, hogy megölik. Pilátus előtt a hallgatásával azt bizonyította, hogy nem akar semmit tenni a maga védelmében. Megadta magát az Atya akaratának, tervének. Tudta, hogy sorsa nem a vádlóitól, de nem is Pilátustól függ. János szerint Jézus így beszélt Pilátussal: „semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked.” (Jn 19:11)
Mi is biztosak lehetünk Isten gondviselésében, hisz minket is Isten hatalma őriz hit által (1Pt 1:5).
Vannak-e ma olyan dolgok, amelyek miatt aggódsz és félsz?
Hogyan juthatnál el arra a megadásra, amit Jézus Krisztusnál látunk?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

Ha megvalljuk bűneinket, ő megbocsát

– 1Jn 1:5-10

Isten tudja, hogy mi lakozik minden emberben, csak az ember nem gondolja ezt mindig így. Isten azt is tudja, hogy mennyi gonoszság van valakiben. Mégis azt várja el, hogy minden ember ismerje el bűnösségét. Amikor ez megtörténik, Isten kész megbocsátani a megvallott bűnöket. Az az ember, aki sohasem kér bocsánatot mennyei Atyjától, aligha érzékeli, mennyi mindennel megszomorítja Őt. Továbbá, maga az Úr Jézus, azt tanította követőinek, hogy kérjék bűneik bocsánatát. Ha megpróbáljuk elhallgatni, eltitkolni bűneinket, azzal csak magunknak ártunk. Egy idő után megfásul a szívünk, érzéketlenné válunk a szent dolgok iránt, aztán egészségi problémákkal is szembesülünk, úgymint nyugtalanság, fejfájás, álmatlanság. Tudjuk Dávidról is, hogy ő is megpróbált hallgatni egy ideig bűneiről, aztán amikor sok vajúdás után sikerült bevallani, megbánni és bocsánatot kérni, Isten adta neki a szabadulás örömét (Zsolt 32:1-5). Egyedül a bűn megvallása az út vissza a világosságba. Isten csak a megvallott bűnöket tudja megbocsátani, a be nem vallott bűnök kísérnek az utolsó napig az ítéletre. Az Úr őrizzen ettől kedves testvérem, inkább borulj le most, öntsd ki imádságban szívedet az Úr előtt, hogy legyen részed a megbocsátásban.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.