– Mk 14:43-47
Júdás tettének szörnyűségét az árulás elkövetésének módja súlyosbítja: csókkal, a bensőséges szeretet jelével történt. A tanítvány árulását két szempontból lehet szemlélni:
Jézus Krisztus szempontjából az árulás szomorúság és csalódottság forrása. Júdás éppúgy részesült Isten kegyelmében, kiválasztó szeretetében, a Jézusban megmutatkozó kijelentés erejében, mint a többi tanítvány, mégis a „veszedelem fia” lett.
Júdás szempontjából az árulás az örökkévaló szenvedés, kárhozat megszerzését jelentette. Elmulasztotta nagy lehetőségét. Mint apostol, lehetett volna a gyülekezet alapja és a menny dísze. Ehelyett elveszett. Sorsa örökös önmarcangolás és önvád, mert nem vette komolyan kiválasztását. Jusson eszünkbe az ige: „igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha” (2Pt 1:10).
Mit gondolsz, hogy érezte magát Jézus, amikor Júdás elárulta?
Kész vagy megígérni az Úrnak, hogy hozzá mindvégig hű leszel?
dr. Kovács József
Bűnvalló imádság a múlt bűneiért
– Dán 9:1-14
Dániel fogságban élte le azt az egész 70 éves időszakot, amelyet Jeremiás megjövendölt. Ez a korszak akkor közeledett a végéhez, amikor Dárius volt a király, és Dániel felismerte a helyreállítás idejét. Tudatában volt annak, hogy a babiloni évek Isten fenyítése voltak Izráel számára. Tudta azt is, hogy a bűnvallás az egyik előfeltétele a megújításnak, ezért vallást tett népe bűneiről. Úgy azonosult ősei bűnével, mintha személyesen lett volna felelős érte. Bízva Isten ígéreteiben, hitte, hogy vissza fognak még térni hazájukba és felépítik a templomot. Figyeljük meg az ő bűnvallásának, bűnbánatának a módját. Ősei bűnének ismeretében emeli arcát Istenhez imádkozva, böjtölve, könyörögve zsákruhában és hamuban. Óriási nagy fájdalmát fejezte ki így népe miatt. Elismerte azt is, hogy ez a veszedelem azért következett be, mert Isten szent, igaz és bűnt gyűlölő.
Kedves imádkozó testvérem! Mielőtt nyugovóra térnél, nézz szét néped körül, és lásd meg a helyzetüket, majd Dánielhez hasonlóan, emeld fel arcodat Istenhez imádkozva, mert a mi Istenünk a bűnbánó és töredelmes szívet nem veti meg. Ő bővelkedik a megbocsátásban!
Nagy István, Sarmaság
