2017. április 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Álságos szó és tett

– Mk 14:43-47

Júdás tettének szörnyűségét az árulás elkövetésének módja súlyosbítja: csókkal, a bensőséges szeretet jelével történt. A tanítvány árulását két szempontból lehet szemlélni:
Jézus Krisztus szempontjából az árulás szomorúság és csalódottság forrása. Júdás éppúgy részesült Isten kegyelmében, kiválasztó szeretetében, a Jézusban megmutatkozó kijelentés erejében, mint a többi tanítvány, mégis a „veszedelem fia” lett.
Júdás szempontjából az árulás az örökkévaló szenvedés, kárhozat megszerzését jelentette. Elmulasztotta nagy lehetőségét. Mint apostol, lehetett volna a gyülekezet alapja és a menny dísze. Ehelyett elveszett. Sorsa örökös önmarcangolás és önvád, mert nem vette komolyan kiválasztását. Jusson eszünkbe az ige: „igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha” (2Pt 1:10).
Mit gondolsz, hogy érezte magát Jézus, amikor Júdás elárulta?
Kész vagy megígérni az Úrnak, hogy hozzá mindvégig hű leszel?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

Bűnvalló imádság a múlt bűneiért

– Dán 9:1-14

Dániel fogságban élte le azt az egész 70 éves időszakot, amelyet Jeremiás megjövendölt. Ez a korszak akkor közeledett a végéhez, amikor Dárius volt a király, és Dániel felismerte a helyreállítás idejét. Tudatában volt annak, hogy a babiloni évek Isten fenyítése voltak Izráel számára. Tudta azt is, hogy a bűnvallás az egyik előfeltétele a megújításnak, ezért vallást tett népe bűneiről. Úgy azonosult ősei bűnével, mintha személyesen lett volna felelős érte. Bízva Isten ígéreteiben, hitte, hogy vissza fognak még térni hazájukba és felépítik a templomot. Figyeljük meg az ő bűnvallásának, bűnbánatának a módját. Ősei bűnének ismeretében emeli arcát Istenhez imádkozva, böjtölve, könyörögve zsákruhában és hamuban. Óriási nagy fájdalmát fejezte ki így népe miatt. Elismerte azt is, hogy ez a veszedelem azért következett be, mert Isten szent, igaz és bűnt gyűlölő.
Kedves imádkozó testvérem! Mielőtt nyugovóra térnél, nézz szét néped körül, és lásd meg a helyzetüket, majd Dánielhez hasonlóan, emeld fel arcodat Istenhez imádkozva, mert a mi Istenünk a bűnbánó és töredelmes szívet nem veti meg. Ő bővelkedik a megbocsátásban!

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?