– ApCsel 17:22-34
Amilyen szívesen meghallgatják az emberek a meséket (2Tim4:3-4), ugyanolyan mértékben visszautasítják a feltámadás valóságát, mert félnek tőle. Félnek az esetleges következményétől. Félelmetes esemény lesz az, amikor királyi székben ülve, hatalmas angyalsereg kíséretében megjelenik az Úr Jézus. Előtte áll majd egy megszámlálhatatlan tömeg, amelyet hibátlanul két részre fog osztani, amint a pásztor a nyáját: a trónus jobb oldalára a bárányokat, a baloldalra meg a kecskéket. Természetesen, osztályrészük nem egyforma.
A görögök, akik a bölcsességre voltak kiéhezve, a feltámadásról szóló tanítást gúnyos szavakkal visszautasították. Ők, akik az istenek sokaságával látták el magukat, nem találtak ki olyan istent, aki a feltámadás erejével lett volna felruházva. Különböző istenek különböző feladatokkal voltak megbízva, és úgy is kapták a nép hódolatát, amilyenképpen engedelmeskedtek kitalálójuknak. Az az Isten, akinek valóban van hatalma arra, hogy a halottat feltámassza, nem fért be a csapatba. Drága lélek! Jó, hogy lesz feltámadás? Hány feltámadásról tudsz?
Dániel Zalán
A sír nem tarthatta fogva
– ApCsel 2:22-32
Képzeljük el, mekkora riadalmat keltett, amikor az Élet Ura megjelent a halál birodalmában. Csak a mennyben fogjuk megtudni, hogy pontosan mi is történt az alatt a három nap alatt. Az viszont tény, hogy a három nap és három éjszaka már az ószövetségi írásokban meg volt jövendölve. Néhány dolgot maga az Úr és az apostolok is elmondtak erről a három napról: Először is az Úr lelke biztonságban, az Atya kezében volt (Lk 23:46). Aztán azt is tudjuk, hogy az Isten döntése és terve szerint történt minden (23. v.). A mennyei forgatókönyvtől nem lehetett eltérni egy hajszálnyit sem. A megváltás tökéletesen a terv szerint történt. 1Pt 3:18-20 alapján tudjuk, hogy az özönvíz óta börtönben levő lelkeknek prédikált. Ha pedig valahol Jézus prédikál, ott szabadulnak is a lelkek. Hányan, hogyan? Nem tudjuk; csak erre következtetünk az Ef 4:8-10 alapján, amikor azt olvassuk, hogy Jézus foglyokat vitt magával. A Szentírás szerint ilyenre nem került sor sem előtte, sem utána. Mindenek fölött pedig azért nem maradhatott ott, mert bár a halál minden erejével tartotta volna, az Isten ereje legyőzte azt (24. v.). Ez az erő támasztott fel minket is a lelki halálból, és testünknek is ez ad feltámadást!
Kovács Barna
