– Zsolt 131
A zsoltáros Isten jelenlétében ezt ígéri az Úrnak: „Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem”. Ez a kijelentés nem puhányságra, nemtörődömségre és beletörődésre biztat. Értelmét inkább az Istenbe vetett bizalomban, és az Úr ránk vonatkozó tervének felismerésében kell keresni.
A zsoltáros nem akarja erőszakosan feszegetni Isten akaratának határait. Belenyugszik abba, amit Isten felőle és számára rendelt. Így jut el arra a békességre, amit az anya ölében nyugvó gyermek képével tud a legszemléletesebben kifejezni. (2.v.) Milyen kívánatos és követésre méltó ez az állapot! Dávid egy másik zsoltárában így énekel: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik… Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37:5,7) A 131. zsoltár értelmében mik lennének azok a dolgok, amelyek „túl nagyok” és „elérhetetlenek” lennének számodra? Melyek azok a dolgok, amelyekre kitartóan törekedned kell, mert azok Isten akaratát képezik életedben?
dr. Kovács József
A tiszta beszéd áldása
– Ef 4:29
Az ember földi élete során talán a beszédével vétkezik a legtöbbet. Pál arra figyelmezteti a hívőket, hogy ők nem élhetnek többé úgy, mint a hitetlenek, erkölcsi romlottságban és szennyes beszédmóddal. A hívő ember szavai igazak, tiszták, mások számára hasznosak, építő hatásúak kell legyenek.
Romlott és szennyes világunkban nagy kiváltság az, ha valakinek a beszéde áldás, gyógyító, vigasztaló, megnyerő, olyan, mint „aranyalma ezüst tányéron”. Ilyen emberekre van szükség a gyülekezetekben, a munkahelyeken, a polgári életben és mindenütt. Ahol ilyen emberek vannak, ott élő, erős és áldott közösség működik.
Mielőtt összekulcsolnád kezed imára kedves hívő testvérem, gondolj vissza, hogy ma talán nem bántottál meg senkit szavaiddal? A családban hitveseddel, gyermekeiddel, munkahelyen a munkatársakkal nem voltak szavaid bántóak, sértőek? Főnököddel szemben az elszámolás egyenes, becsületes volt? Ha nem, akkor jöjj és tarts bűnbánatot, kérd a seregek Urát, hogy illesse és tisztítsa meg ajkadat, meg a szívedet is, mert a szív teljességéből szól a száj.
Nagy István, Sarmaság
