2023. december 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Senkihez sem fogható Istenünk, akiben bízunk

Igehely: Zsolt 135:1-7; Kulcsige: Zsolt 135:5 „Tudom én, hogy milyen nagy az Úr, nagyobb a mi Urunk minden istennél.”

„Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam, imádjam azt, Ki értem adta önmagát…” (DN4 - 45) Mennyi erő rejlik az Úr előtt való örvendezésben! Kész-e a szívünk ma énekelni? Nem elég csak akkor magasztalni Őt, amikor elérkezik majd az ünnep. Előre hangolni kell a lelkünket Isten dicsőítésére, nehogy a végén hamis legyen az ének. Talán már kiderült az eddigiekből, hogy nagyon szeretem az énekeket, és azt is megtapasztaltam, hogy a sok gyakorlás után először elmegy egy kicsit a hangunk, viszont utána megedződik, és még inkább tiszta lesz. Nem hagyhatjuk abba Istenünk imádatát, mert tudjuk, megtapasztaltuk, milyen hatalmas és csodálatos Mindenható Atyánk. Kicsoda olyan, mint Ő? Hadd tisztuljon lelkünk hangja, amint hallgatjuk, zengedezzük a kétszeres imádságokat (amint azt az énekekről mondják). Örüljön övéinek az Úr! Megváltásunk történetére emlékezünk, áldjuk Őt, mert „elhagyta értünk égi trónját..., hála Néki mindörökké!”  Ne szégyelljük magasztalni Istenünket ezért!
Milyen énekekkel szeretnénk ma dicsőíteni az Urat? Van-e hangja a lelkünknek?

Huli Sándor

DÉLUTÁN | 

Miként jön el az Isten országa?

Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: Lk 17:24 „Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.”

„Ó, jöjjön el, Urunk, a Te országod ...” (HH 599) Néha olyan sokáig várunk valamit, azután mégis hirtelen, készületlen köszönt ránk. Csodálatos látnunk az Úr mindenhatóságát abban is, ahogyan elhozza a beteljesedést. Általában nem úgy és akkor, mint ahogy mi azt elképzeljük, hanem sokkal csodálatosabban, mert az Ő gondolatai mérhetetlenül magasabbak (Ézs 55:8-9). Ennek ellenére szeretünk képzelődni, tervezgetni, és talán kicsit méltatlankodunk is, ha azután terveink összedőlnek. Mint a tanítványoknak, nekünk is meg kell tanulnunk, hogy nem mi tervezzük meg Isten országát. Nem mi szabjuk meg annak idejét, határait, és hogy ki mehet be oda. Kegyelem, hogy mi ott lehetünk majd az Úr Jézus által, és megérezhetünk belőle valamit már itt a földön is. A többit rá kell bíznunk az Úrra, mert egyedül Ő tudja. Ma este adjunk hálát, hogy mindent az Ő szent kezében tart és a javunkra formál. Mondjuk ki bátran: „Mi Atyánk, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…”

Huli Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).