Igehely: 2Thessz 2:1-7; Kulcsige: 2Thessz 2:7 „A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból.”
Általában mélységes megütközést kelt, ha egy eltipróval találkozunk, például, ha valaki eltapos egy virágot, vagy egy állatba belerúg. Viszont, ha emberi jogokról van szó, talán megengedőbbek vagyunk, főleg, ha minket nem érint.
De mi van az Isten törvényével? Pál apostol a maga idejében arról ír, hogy Isten törvényének a tiprása már titokban elkezdődött, de valami még visszatartja! Mi az a valami? Isten törvényének az őre a zsidóság és a keresztyénség, aki a xx. század második feléig többé-kevésbé ragaszkodott is Isten törvényéhez, de a liberalizmus megjelenésével sajnos az egyházban is elkezdődött Isten törvényének a nyílt lábbal tiprása! Például, ha valaki 50 évvel ezelőtt elvált, megbélyegezték, főleg faluhelyen, vallási hovatartozástól függetlenül. Ma viszont, ha felbomlik egy házasság közösségünkben, már lassan fel sem kapjuk a fejünket, megszokjuk a bűnt! Ha netán mégis szólni merünk a bűn ellen, mindjárt azt kapjuk, hogy nincs bennünk együttérzés a bűnössel, tolerancia hiányában szenvedünk, sőt, diszkriminálunk. Akkor a bűnt már nem is illik bűnnek nevezni? Ha nincs bűn, miből kell akkor megtérni?
Mit jelent számodra Isten törvénye? Korlátot vagy védelmet? Aki Isten törvényét tiszteli magatartásával, az magát a törvényalkotó Teremtőt tiszteli. Ha problémád van Isten parancsaival, akkor az istentiszteleted nem helyes! Bűnnek nevezed-e a bűnt? Ha tiszteled Istent, nem tehetsz mást!
Isten törvényének a tiprói arra hivatkoznak, hogy ezek nem korszerű, nem a modern életformához igazodó szabályok! De Isten nem változik, a szavai mind igazak és ámenek! Mindig időszerű, és mindig korszerű! „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket! Az Úr intő szava határozott ...” (Zsolt 19:8)
Gyülezeteteinkben ma úrvacsorai közösséget is gyakorlunk. A Zsidók 10:26-29 szerint mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki az Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja és a kegyelem Lelkét megcsúfolja! Álljunk őszintén az Úr színe elé, vajon tiszteljük-e Istent az életünkkel? Ha nem vetted komolyan az Ő parancsait, kérd őszintén bocsánatát. Vedd komolyan Isten törvényeit, és ez fog megvédeni a bűntől!
Király László
Imaáhítat: Könyörögjünk józanságért, hogy a végidők eseményei között kitartsunk Jézus Krisztus mellett! – Mt 24:11-13
Bibliaóra: A szolgálatba hívás leckéje – Lk 5:1-11, 27-32 (Jn 8:12)
Áldást eredményező megtérés
Igehely: Zak 1:1-17; Kulcsige: Zak 1:17 „Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.”
A megtérés az áldás felé vezető út első lépése! De kinek is van szüksége rá? A bűnösnek -mondod gondolkodás nélkül. Viszont, ha őszintén befelé fordulva magunkba nézünk, be kell látnunk, hogy mindannyiunknak szüksége van megtérésre! Mert „mindenki vétkezett és híjával van Isten dicsőségének!” (Róm 3:23)
De mi a megtérés? Isten felé fordulás? Visszafordulás? A megtérés az az út, amely Istenhez vezet vissza, aki az életnek és minden jónak a forrása! Mi a lépcsőfoka?
BŰNISMERET: A bűnt szeretjük általánosítani, kollektivizálni, pedig mindig konkrétan meg lehet nevezni! „Térjetek meg gonosz utaitokról és gonosz tetteitekből!” (4. v.)
BŰNBÁNAT: Az engedetlenség Isten iránt, aki annyira szeretett, hogy egyszülött Fiát adta értem a golgotai keresztre, annyira bánt és terhel, hogy ez bűnbánatra, a bűnöm feletti bánkódásra indít!
BŰNVALLÁS: A bűn megnevezése és elítélése! Bevallani, mint a tékozló fiú: „vétkeztem az ég ellen, és teellened!” „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9)
BŰNBOCSÁNAT: Hittel elfogadom Isten bocsánatát a megvallott bűnömre, amit nem érdemlek meg, hanem kegyelemből, Jézus Krisztusért odaajándékoz számomra! (Ef 2:8-9) Elhiszem azt, hogy Isten a tenger mélyére vetette a megvallott bűnömet, ahol a „horgászni tilos” tábla áll.
ODASZÁNÁS: Odaszánni magunkat egy Isten szerinti életre, engedelmeskedve Isten vezetésének! Engedni, hogy Isten terve valósuljon meg az életünkben! (Ef 2:10)
Kedves olvasó, végigjártad-e már ezt az utat? Mi sokszor csak a bűn következményeitől szeretnénk megszabadulni. Mikor voltál utoljára úgy Isten előtt, hogy az életváltozást eredményezett? Isten kegyelme nem csak bűnt eltörlő, hanem áldást osztogató kegyelem is! Ő nemcsak megáld, hanem áldássá is kíván tenni a környezetünkben, és majd az út végén örök élettel és jutalommal várja haza gyermekeit a mennyei honban! Volt-e már részed az áldott, új életet eredményező megtérésben? Ha igen, adj hálát az üdvbizonyosságért, ha pedig még nem, „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”
Király László
Új hozzászólás