2023. augusztus 29., kedd

DÉLELŐTT | 
Dániel bűnvalló imádsága

Igehely: Dán 9:1-14; Kulcsige: Dán 9:8 „Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened.”

Dániel komoly hozzáállással, megfontolással imádkozott, Isten orcáját keresve, szívét felkészítve. Isten könyvét értékelve, tanulmányozva: „teljesítsd a te Igédet, melyhez reménységet adtál… tégy úgy, amiképp szóltál.” De tanulmányozta népe történelmét is. Érdekel-e minket Isten országának ügye, népének sorsa szerte a világon? Imája mély alázatból fakadt – az önigazságnak nyoma sem volt benne: „nem a mi igazságunkban bízunk, mert vétkeztünk.”
Szíve Isten dicsőségéért hevült – nem a népe vagy felekezete dicsősége motiválta. Egyre buzgóbban, hevesen, Lélekkel imádkozott. Valódi zörgetés volt ez: Ó, Uram, hallgass meg, bocsáss meg, cselekedj a te nagy nevedért! Értelemmel mondott ima is volt, nemcsak Lélekkel. A próféta valósággal érvel imájában. Istennek tetszik, ha színe előtt így érvelünk: „a Te dicsőséged forog kockán, ez a Te néped, melyet megváltottál… ne vesd el örökségedet, Önmagadért!” Bizalomteljesen szól, nem úgy, mint rettegő rabszolga, hanem mint aki teljes szívvel bízik a felséges Isten kegyében: „Ó, én Istenem!”
Uram, taníts minket is imádkozni!

Borzási Sandor

DÉLUTÁN | 

Ők inkább a Bárányt követik

Igehely: Jel 14:1-5; Kulcsige: Jel 14:5 „És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek.”

Fenséges mennyei képet tár elénk az Úr, hogy mintaként szolgáljon itt és most a földön. Mindenekelőtt igaz bűnbánattal és élő hittel igazoljuk, hogy az elpecsételtek közé tartozunk, akik megmostuk és megfehérítettük ruháinkat a Bárány vérében. A világot megtagadva, tekintetünket szegezzük Isten Bárányára, aki elvette a világ bűneit, s kövessük Őt, valahová csak hív. A megöletett Bárány Pásztorként legeltet minket, vizek élő forrásaira vezet (Jel 7:17). Az övéi hallják a hangját, s követik Őt szűzies elkötelezettséggel és hűséggel. Erősödjünk meg a kegyelemben, és vállaljuk érte, ha kell, a szenvedést is! A menny új énekét már itt meg kell tanulnunk. Hogy ott zenghessünk, hárfáinkat itt kell felhangolnunk. Krisztust követve készüljünk fel az szentek örökségében való részvételre, szentül élve e jelenvaló világban.
„Vonj Te engem, mert énbennem az erő kevés! Gyarlóságom érzem, látom, s bánt a tévedés. Ám erőd, ha általjár, lelkem mind magasbra száll, S egykor mennyben hálám zengem: Dics néked, Bárány!” (HH 201.)

Borzási Sandor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).