2023. július 9., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus első gyógyítása

Igehely: Jn 4:46-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”

Miután a vizet borrá változtatta, Jézus visszatért Galileába, hogy újabb jelt tegyen. A Szentírásban, mint ahogyan a mennyei jegyzőkönyvben, minden feljegyzésre talál, nekünk pedig válaszolnunk kell Jézus kezdeményezéseire. Válaszoljunk élő hittel!
Krízis-hit. Ebben a történetben egy királyi tisztviselő fiáról olvasunk, aki halálán volt, hiszen a betegség nem személyválogató. Ez a kétségbeesett édesapa, háttere és kevés ismerete ellenére, élete nagy krízisében Jézust kereste, Jézusra várt. Sokszor nem értjük, hogy miért jönnek a mélypontok, és nem látjuk azok értelmét, de Isten a javunkra tudja azokat fordítani. Vajon, ha a fiú nem lett volna halálán, a tisztviselő akkor is elindult volna Jézushoz, és megmentő hitre jutott volna családjával együtt?
Megerősített hit. Amikor meghallotta, hogy Jézus a közelben van, a királyi tisztviselő odament hozzá, és kérte, hogy gyógyítsa meg a haldokló fiát. Jézus előbb kijelentette, hogy sokan csak akkor hisznek, ha jeleket és csodákat látnak. Ez az édesapa viszont krízisében is hitt, sürgetve Jézust fia megmentésére. Ezután következett a történet legfontosabb része: „Jézus erre így válaszolt: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult” (4:50). Krízisében Jézusra talált, majd Jézus bátorításában, ígéretében részesült, ami hitét, bizodalmát egy magasabb szintre emelte. Ez az ember hitt Jézus szavának, és engedelmeskedett.
Bizonyított hit. Vajon, mi lehetett az édesapa szívében, elméjében, amint hazafele tartott? Az ige nem részletezi, azt viszont tudjuk, hogy néha nehéz hit által ráállni Isten ígéreteire, és töretlenül kitartani azok mellett. Ha ilyen helyzetben vagy, bátorítson a következő mozzanat! Érkeztek a szolgák, és hozták a jó hírt, hogy a gyermeke él – majd megállapították, hogy pontosan akkor következett be a fordulat, amikor hitt az édesapa a Jézus szavának.
Ha hiszel Jézusnak, a fordulat már bekövetkezett, csak az utat kell végigjárnod, hogy megláthasd ígéreteinek beteljesedését. Tudsz-e hálát adni a válságos helyzetekért? Kitartasz-e az úton, amelyen Jézus indított el téged? Kérlek, válaszolj hittel az Ő kezdeményezésére!

Deák Zsolt

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Emlékezzünk és adjunk hálát Jézus hatalmas szavaiért és csodatetteiért! – Lk 24:19

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A szövetség Istene – 2Móz 6:1-13; 7:1-7 (Zsolt 86:15)

DÉLUTÁN | 

Isten szántóföldje, Isten épülete

Igehely: 1Kor 3:1-15; Kulcsige: 1Kor 3:6-7 „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”

A korinthusi hívek, kultúrájukhoz híven, gyorsan választottak maguknak kedvük szerinti lelki vezetőt, aki után rajonghattak. Ebből irigység és viszálykodás adódott, testies magatartás, ami lelki kiskorúságukról árulkodott. Pál megfeddi őket, hogy nem szólhat hozzájuk úgy, mint lelki emberekhez, hisz megnyilvánulásaik testiek. Az apostolnak emlékeztetnie kellett őket: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor 3:9).
Micsoda bölcs és érett hozzáállás, ha Isten szolgái önfényezés helyett nagyra értékelik a melléjük adott szolgatársat, és egymást különbnek is tartják! Sem Pálnak, sem Apollósnak nem szabad elvonnia a hívek figyelmét Istenről, aki a fő, és aki biztosítja lelki növekedésüket. Kövessük figyelemmel az érvelést: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.” Napjainkban is olyan könnyen sztárrá avathatunk némelyeket, mert remek énekesek, nagy szónokok vagy épp lenyűgöző írók, de Pál szerint ők is csak eszközök, szolgák, akik Istentől kapták képességüket és ajándékaikat a szolgálat végzésére. A szolgák legfőbb és legkiemelkedőbb hívatása, Istentől kapott feladata, hogy az Úrra mutassanak. Mert az Isten szántóföldjében nem az számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem aki a növekedést adja, és az Isten maga (3:6–7).
Egy másik jelkép, amit Pál használ, az épület képe. Nem az a lényeg, hogy ki épít, hanem az, hogy milyen alapra, és mit épít arra, hiszen az egyedüli alap Jézus Krisztus, minden ember munkája pedig tűznek lesz alávetve. Szolgálatunk tekintetében nem a látszat vagy a mennyiség a meghatározó, hanem a minőség. A felsorolt építőanyagokat két csoportba sorolhatjuk: nemes, értékes, tűzálló, mint az arany, ezüst és drágakövek; illetve közönséges, mulandó, gyúlékony, mint a fa, széna és szalma (3:12).
Közeledik az a nap, amikor az emberek rajongása, tapsolása, elismerése egészen elhalkul, és csak az marad, amit az Úrban, az Úr által és az Úrért tettünk. Figyeljünk és építsük szolgálatunkat az Úrra, aki a növekedést adja, és tegyünk meg mindent azért, hogy munkánk maradandó legyen!

Deák Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.