Igehely: 2Kir 6:30-7:2; Kulcsige: 2Kir 6:31 „Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy nem marad ma a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!”
Kr.e. 800 körül lehetett, amikor Benhadád király vezetésével Szíria ismét megtámadja Izráelt. A népet felkészületlenül éri a támadás, a szíriaiak minden akadály nélkül eljutnak a fővárosig. Körülzárják a várost, és kiéheztetik a lakóit. A város népe már előtte is nehéz helyzetben volt, hiszen már hét éve tartott az aszály. Nem volt elég a fizikai nyomorúság, a nép erkölcsileg is nagyon mélyre süllyedt. A király teljesen tehetetlen, csak a ruháját tudja megszaggatni, az igazi bűnbánatig azonban nem tud eljutni. Az Úr prófétáját vádolja mindenért. Elizeus sem volt mentes az éhség elől. Együtt szenved a néppel. Mégsem fordul szembe Istennel, hanem Isten közelében marad, és kijelentésére vár: „Szólj, Uram, és én mondani fogom a népnek a te szavadat akkor is, ha agyonvernek miatta.” És ez az Úrhoz való ragaszkodás megőrzi őt ebben a helyzetben nemcsak embernek, hanem Isten emberének is.
Az, hogy milyen emberek vagyunk, és mire vagyunk képesek, akkor látszik meg rajtunk a legjobban, ha megpróbáltatás ér minket. Ma azért imádkozzunk, hogy a nehéz időszakokban is ragaszkodjunk az Úrhoz.
Dr. Gál János
Szolgálat az Istentől kapott erővel
Igehely: 1Pt 4:7-11; Kulcsige: 1Pt 4:11 „Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Az evangélium tartalma nem emberi bölcsesség, hanem a Krisztusról szóló igaz beszéd. Az igehirdetés célja az, hogy a hallgatók élete megváltozzon, és engedelmeskedjenek az Igének. Isten beszédében erő van. Eligazító, összetörő, felemelő, újjáteremtő erő. Boldog ember az, aki engedi, hogy ez az erő hasson rá. Maga az Úr ad erőt annak, aki az evangéliumot hirdeti, hogy úgy szólhasson, mint aki Isten szavait szólja, és annak, aki szolgál, hogy úgy szolgáljon, mint aki Istentől kapott erővel végzi azt.
Az egymás felé való szolgálat nem igényel különösebb képzettséget, csupán engedelmes szívet kíván. Amit tesz az ember, azt tegye hálából, Isten dicsőségére. Ezért, amikor szolgálatról beszélünk, akkor a szeretet és az elköteleződés az alapja minden Isten iránti szolgálatnak. Mindazok, akik odaszánják magukat Istennek, hogy az emberiségért önzetlenül munkálkodjanak, munkatársai a dicsőség Urának.
Ma azért imádkozzunk, hogy adjon nekünk olyan lehetőségeket, amikor gyakorlati módon ki tudjuk fejezni Isten iránti hálánkat azáltal, hogy valakinek örömet szerzünk.
Dr. Gál János
Új hozzászólás