Igehely: 1Sám 15:20-23; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”
Heti sorozatunk témája az engedelmesség. Amíg csak beszélünk róla, addig egyszerűnek tűnik, ám amikor a mindennapjainkban kell megélnünk, akkor már bonyolult és nehéz. Miért is van ez így? Mert akár királyról, közemberről, vagy szolgáról legyen szó, mindenki engedelmességgel tartozik valaki felé. Igénkben Sault, Izráel első királyát Isten engedelmességre szólította fel Sámuel prófétán keresztül. Isten kiválasztotta és királlyá tette Sault. Győzelmekkel ajándékozta meg, majd újabb győzelmet ígért neki, de teljes engedelmességet várt tőle. Saul nem gondolta, hogy engedelmességén fog eldőlni jövőjének alakulása, ehelyett inkább áldozatot vitt a győzelemből szerzett zsákmányból az Úr oltárára.
Engedelmesség. Mit is jelent? Lemondani, elengedni, megválni attól, ami az enyém, amiért harcoltam, amit megszereztem, amihez jogot formáltam. Lehet, hogy némelykor ott van bennünk, még ha nem is mondjuk ki: „Uram, Veled indultam, te adtad nekem, a te ügyedben használtam”… És annyi érvet tudunk még felsorolni, csak hogy meggyőzzük Istent: ne kérjen tőlünk engedelmességet. A baj az, hogy elfeledjük, hogy Isten nem úgy látja a dolgokat, mint mi. Ő hosszú távon tervez, és igazgatni akarja életünket.
Sault lelkesítette, hogy Isten őt kiválasztotta és királlyá kente. Korábbi és ez utóbbi győzelme végleg megpecsételte életét és jővőjét, de nem csupán az övét, hanem egy időre a választott népét is. Ahhoz, hogy Isten részéről megvetett állapotba kerüljön, elég volt annyi, hogy ne tanusítson teljes engedelmességet.
Vajon, amikor visszatekintesz a múltba, látva Isten bőséges áldásait, te is csupán lelkesedést nyersz, mint Saul? Inkább figyelj az Úr vezetésére, hogy mit vár el tőled. Lehet, hogy ezt kell mondanod: Uram, köszönöm mindazt, amit Tőled kaptam. Tudom, hogy nem érdem, hanem kegyelem. Ezért most nem áldozatot hozok, hanem önmagamat és engedelmességemet teszem a Te oltárodra, hogy Te rendelkezz vele!
Elekes József
Imaáhítat: Imádkozzunk Jézus Krisztus lelkületéért, amely engedelmessé tesz! – Jn 5:39
Bibliaóra: A jellem feddhetetlenségének bölcsessége – Péld 13:13-15; 19:11, 22; 21:20-23; 22:1-4 (Péld 22:1)
Az üdvös kapcsolatok áldása
Igehely: Ef 4:17-32; Kulcsige: Ef 4:31-32 „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”
Pál apostol azoknak írja ezt a levelet, akik közül többen is ott lehettek azon a tüntetésen, melynek ez volt a jelszava: „Nagy az efézusi Diána!” (ApCsel 19:34) Helyzetükhöz mérten tanácsolja őket, mivel a kísértés lépten-nyomon ott volt előttük, hiszen a városban éltek. Figyelmezteti őket, hogy ne járjanak, vagyis ne éljenek úgy, mint a pogányok, kiknek értelmük, szívük és érzelmeik ki voltak szolgáltatva a bűnnek, és össze voltak fonódva az istenellenes életmóddal. Ezekkel szemben a megtértek új életformát kaptak Jézus Krisztus által. Ennek következtében kapcsolataik minősége is új értelmet nyert. Ez az új életforma Krisztus tanításának a megértésében, elfogadásában és cselekvésében nyilvánul meg eképpen: (1) A régi életmód „levetkezése” (22. v.) (2) Az új, lelki szemlélet, ami a szívben és az elmében dől el (23. v.) (3) Az új ember „felöltözése” a mindennapi életben (24. v.).
A következő igeszakaszban Pál apostol hosszasan tárgyalja, hogy mi az, ami illik a keresztyén emberhez, ami a kapcsolatait jellemzi: igazmondás, haragtól mentes élet, munkás és adakozó élet, tiszta és másokat építő beszéd. A keserűség, kiabálás és istenkáromlás azonban legyen idegen számára. Pál apostol olyan viselkedési formákról ír itt, amelyek természetesek és kívánatosak kellene legyenek az emberi kapcsolatokban, de mivel elidegenedtek az Istentől és szívük megkeményedett, nem képesek az erkölcsi szint megtartására. Krisztus ismeretének hiánya így is láthatóvá válik az emberi életben.
„Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust”. Az eddigiek figyelmeztetésként voltak tárgyalva, de az utolsó mondatban elhangzik a szeretetteljes buzdítás: „... legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (32. v.) Ez igazán az üdvös kapcsolat, amit az isteni példa előrevetít.
Ezekre figyelj oda, így nem szomorítod meg a Szent Lelket, mindezek fölött pedig ott lesz rajtad az áldott pecsét a Krisztussal való találkozás napjáig! Kell ennél nagyobb áldás?
Elekes József
Új hozzászólás