Igehely: Ezsd 10:1-9; Kulcsige: Ezsd 10:9 „Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg a zuhogó eső miatt.”
Ritka az ártó, a hátsó szándék nélküli határozott fellépés az ismert kortársak bűnével szemben. Ehhez Isten Lelkének munkájára van szükség a gyülekezeten belül, sőt kívül is. A bűn jelenlétének komolyan vétele Isten munkájának letagadhatatlan jele. A bűn hatalma, terjedése olyan tény, amivel szemben Istennek és népének egységesen kell fellépnie, összefognia. Ez nem tűr halasztást!
A megoldást, a remény felélesztését megkönnyíti a vétkesek nyílt beismerő vallomása, helyreállási szándéka, alázatos engedelmessége. Számítanunk kell arra, hogy az egész életünket átfogó vívódás után olyan szakítást kell kiviteleznünk, ami helyet készít a felbecsülhetetlen értékű áldásoknak. A kegyelmi idő jellemzője a megtérések alkalma, a szövetségújítás lehetősége.
Isten a helyreállás kezdeményezését azoktól várja, akiknek tiszta látásuk van a fennálló súlyos helyzetről, akik már megtisztultak, hűségesek hozzá és példás életűek. Ilyenkor a böjt és az imádkozás megspórolhatatlan. Ilyenkor számtalan ürügyet lehet találni a kimaradásra, a távolmaradásra. Az ördög segít benne. De Isten meg tud segíteni minden akadály egységes leküzdésére!
Vass Gergely
Ne keményítsétek meg szíveteket!
Igehely: Zsid 3:7-11; Kulcsige: Zsid 3:7-8 „Ezért, amint a Szentlélek mondja: »Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában.«”
Mindannyiunknak vannak saját elképzeléseink Isten gondoskodásáról, útjáról. Gyakran megtörténik, hogy Ő egészen másként jár el. Nem részesülünk abban, akkor és úgy, ahogy reméltük. Ilyenkor mit teszünk? Talán elégedetlenkedünk, elkeseredünk, civakodunk, pörlekedünk vele és vezetőinkkel, végül ellenszegülünk?
Igaz, mi nem szoktuk beütemezni a saját megkísértetésünket, sem azt, hogy kétségbe vonjuk a tényt, hogy körülményeink ellenére velünk van az Úr. Hála neki az ilyen időszakok lerövidítéséért!
Szem elől téveszthetjük, hogy az emberpróbáló, forró, sivár puszta csak puszta, még akkor is, ha mi Isten népe vagyunk, és Ő köztünk és velünk halad! Elfeledhetjük, hogy Ő edzeni, erősíteni akarja engedelmességünket és hitünket. Eközben jobban megismerhetjük szuverenitását, hatalmát és szeretetét. Ne tekintsünk elfogadhatatlanul bonyolultnak, nehéznek egy gondot, ügyet; túl keménynek, súlyosnak egy helyzetet! Ne váljunk konokká, makaccsá!
Tévelygő szívünk nem alkalmas Isten útjainak felismerésére, még akkor sem, ha annak közelében járunk. Ő szent, és minket is meg akar szentelni. Így juthatunk be nyugalmába. Dicsőség neki e páratlan lehetőségért!
Vass Gergely
