Igehely: Ezsd 2:68-70; Kulcsige: Ezsd 2:68 „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.”
Miután megérkeztek Jeruzsálembe, talán az első dolguk az volt, hogy megnézzék azt a helyet, ahol egykor Isten temploma állt. Érdekes, de az ige azt írja, hogy megérkeztek az Úr házához. Vagyis ők nem egy lerombolt épületet láttak, hanem az Úr templomát. Lelki szemeikkel látták azt, hogy milyen lesz, miután újjáépítik. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a családfők erejükhöz mérten, amit csak tudtak, megtettek, adományokat ajánlottak fel azért, hogy ez az újjáépítés minél hamarabb megtörténhessen.
Mi mit teszünk közösségünkért, a gyülekezetünkért? Panaszkodunk, amikor romokat látunk? Vagy lelki szemeinkkel látjuk azt, hogy Isten hogyan tud újjáépíteni minket? Vágyunk-e a közösségünk lelki megújulására? Ha nem, vagy ha már megfáradtunk a szolgálatban, akkor talán először nekünk van szükségünk arra, hogy Isten megújítson, hogy majd ezután minket használjon fel a közösségünk megújulásában. Isten nem vár el tőlünk többet, mint amit erőnkhöz képest tudunk adni. Legyen a lelki templomunk felépítése személyes vágyunk, ezért égjen a tűz bennünk!
Kovács Patrik
Csendesedjetek el az Úr előtt!
Igehely: Jób 2:7-13; Kulcsige: Jób 2:10 „De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.”
Jób könyvében egy érdekes nézőponttal találkozunk. Isten és a Sátán párbeszédét olvashatjuk, amint a Sátán azzal rágalmazza Jóbot, hogy csak az Istentől kapott áldások miatt tiszteli az Urat. Isten pedig megengedi a Sátánnak, hogy rátegye a kezét mindarra, amit Jób tőle kapott. Jób mindent elveszít, még a testét is fekélyek és sebek borítják. Felesége arra biztatja, hogy átkozza meg Istent, a Sátán a háttérben pedig várja, hogy Jób elforduljon Istentől. De ez nem történik meg, és ki meri mondani azt, hogy ha a jót elfogadta Istentől, akkor a rosszat is ugyanúgy elfogadja tőle. Ez egy nagyon mély kötődésre utal Isten iránt, mert bár nem érti, hogy miért érte őt ez a veszteség, de lázadás nélkül várja az Úr szabadítását és támaszát. Sokatmondó, hogy messziről érkezett barátai hét teljes napig ülnek szótlanul mellette. A sokk hatásának is betudható ez, de megérezhették azt a lelkületet is, amit Jób árasztott maga körül.
Mennyire mély az Istennel való kapcsolatom? Van-e szelíd lelkületem, amivel csendben tudok Istenre figyelni még akkor is, ha veszteségek érnek?
Kovács Patrik
