Igehely: Gal 5:1-8; Kulcsige: Gal 5:7 „Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?”
Pál e tanítása a szabadságról lényegében azt jelenti: van teljesítmény-keresztyénség (a törvény / törvényeskedés által), és van Krisztusban gyümölcsöző tanítványság (a hittel elfogadott kegyelem által). A hívő az Úrtól ajándékba kapott szabadságban élő tanítvány; ám ez az állapot közel sem zavartalan. A Biblia nemcsak a Győztesre, de az ellenségre is odafordítja tekintetünket (1Pt 5:8). Három ellenséges hatalom gáncsoskodik folyamatosan a hit versenyfutásában: a világ, a bűnök, a terhek. A világ – ellenünk fordulásával (Jn15:18-19), a bűn – megkörnyékező ármánykodásával (Zsid 12:1). A terhek nem ugyanazok, mint a bűnök, ám akadállyá válhatnak ezek is: a gondok, bizonyos igények (a pénz szeretete, a szabadidő kívánalma, vágy a megtiszteltetésre, az emberek megbecsülésére).
Nálad mivel próbálkozik az ellenség? Egy régi ének arra figyelmeztet: „ha nem harcolsz, mint hős magad, akkor már rég elesve vagy!” Kérd Urad védelmét: „Rejts el, ó, örök Kőszál!” (HH/25). Az a döntő, hogy bensőd Krisztus által legyen „megragadott” (Fil 3:12), „akkor nem fogsz megbotlani soha” (2Pt 1:10).
Leopold László
Reménység a Szentlélek által–
Igehely: Róm 15:7-13 Kulcsige: Róm 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”
A hívő élete nem múlik, hanem telik. Nem (el)fogy, hanem (be)teljesedik; mert van Gazdája: a reménység Istene. A hívő reménysége nem „Csalfa, vak remény” (Csokonai), hanem „remény a végtelen reményre” (J.R.R.Tolkien). Spurgeon szerint: „a hívő szív reménysége dicső és szilárd, mert Krisztus dicsőségének szilárd alapján nyugszik”.
Krisztus áldozata arra tanít ma este, hogy nyissuk meg szívünket egymás iránt, hogy közösségre találjunk az ígéretek és az irgalmasság Istenének dicsőítésében. Ezért a felszólítás: „Fogadjátok be egymást...”, mégpedig „ahogyan Krisztus is befogadott minket” önfeláldozó szeretete által. A népek üdvösségéről szóló ígéretek Őáltala lettek „közelvalókká” (Ef 2:13, Károli), csakis Őbenne lehetünk mindnyájan egyek (Gal 3:28) a Lélek által. Egy testben és egy Lélekben kaptuk az elhívást is a közös reménységre (Ef 4:4).
Könyörögjünk mi is: „Isten élő Lelke jöjj,... győzedelmet adj!” (HH/304)
Leopold László
