Igehely: Mt 21:1-11; Kulcsige: Mt 21:9 „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”
Mivel közel volt már a húsvét ünnepe, zsidók sokasága vonult Jeruzsálembe. Az Úr Jézus féltestvérei, noha látták, amiket Jézus cselekedett, mégsem hittek benne. Úgy biztatták, hogy velük menjen, hadd lássák cselekedeteit az emberek, és legyen nyilvánvaló, ha Ő a Messiás. Az Úr Jézus viszont nem kereste az elismerést.
Ő az Atya akaratát akarta tenni. Ő akkor indult el tanítványaival, amikor annak ideje elérkezett. Falvakon áthaladva gyógyított és tanított. Jeruzsálemhez közeledve ráült az erre rendelt szamárcsikóra. Alázatosan. Nem, mint hódító, hanem a kegyelmet, békességet hozó mennyei király. Az úton haladó nép szájról szájra adta tovább a hírt, hogy köztük van a Názáreti, így egyre növekedett a vele együtt haladó sereg.
Ahogy a csapat nőtt, a lelkesedés még inkább. Több ember, több bizonyság, mélyebb felismerések. Egyre hangosabban mondják: „Amikor eljön a Messiás, vajon tehet-e ennél több csodát? Nem lehet, hogy Ő a Messiás?” Aztán feltör az első felkiáltás, a második, a századik, majd zeng a lég: „Hozsánna a Dávid Fiának!” A Dávid Fia felismerés már határozott utalás, hogy Ő a várva várt megmentő, aki megszabadítja népét a rabságból, hogy nem kell tovább idegeneknek szolgálni. Századok óta erre a pillanatra várt Izráel népe. Sóhajtozott Dávid utódjáért, akiről a próféták szóltak. Ünnepről ünnepre, nap, mint nap ez a várakozás volt a téma.
És íme, elérkezett az idő, amikor Isten megemlékezett az atyákért, Ábrahámért, Izsákért és Jákóbért. Felsőruháikat leterítve, pálmaággal és virággal szórva az útját, fogadta az örömujjongással hozsánnát kiáltó nép a megmentő királyt. Senki nem gondolta, hogy a szamárcsikón ülő a képzeltnél is fenségesebb.
Ő mennyei Király, és azért jött, hogy népét megszabadítsa bűneiből. Isten szeretetét kifejezni jött, tudatosan odaadni magát a bűnösökért. Értük, hogy a kiválasztás érvényre jusson, hogy Őbenne beteljesedjenek az atyáknak tett ígéretek. Értünk, hogy Benne a mi drága Megváltónkra találjunk. Bűneink bocsánatára. Hogy új életben járhassunk az Ő Szentlelke jelenlétében, mint győztesek, minden nap, minden helyzetben. Jöjj velünk, testvér, és kiáltsuk együtt örömmel: „Hozsánna a Dávid fiának!”
Id. Máté Zoltán
Imaáhítat: Adjunk hangot az imádatban örömünknek a csodákat láttató Fiú Isten közzeledéséért! – Lk 19: 37
Bibliaóra: Ami meg volt írva róla – Jn 11:55-57; 12:12-19 (Jn 12:13)
A meglátogatás ideje
Igehely: Lk 19:41-44 „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
„Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” Nem létezik annál szomorúbb helyzet, mint amikor Isten valakitől elfordul. „Míg nappal van…”– szól az Írás. Amikor a nap lehanyatlik, éjszaka következik. Amelyik vonat elment, azzal már nem utazhatsz. Tán jól megy dolgod, és ügyesen forgolódsz az élet mindennapjaiban, vagy éppen ennek ellentéte történik veled: kudarc, vereség vagy fájdalom gyötör. Isten jelenléte nélkül egyik sem üdvös állapot. Ő azt akarja, hogy veled közösséget építsen ki, hogy légy szeretett gyermeke a mi Urunk Jézus Krisztus megismerése által. Ezért Isten neked is rendelt alkalmat, talán többet is (Jób 33:14-30), amikor közelségébe enged, sőt meg is hív. Még angyalt is rendel melléd, hogy megmagyarázza, mi legyen a dolgod. Lehet, éppen e mostani állapotod által szól az Úr hozzád.
Egy magányos, idős testvérnek eltört a lába. Nem bírta felfogni, miért történhetett ez meg vele. Ápolása hívő környezetben történt, ami alatt felismerte, mi minden választotta el az Isten országától. Így számára a lábtörés áldásként szolgált. Egy másik személy egy testvéri intésre úgy reagált, hogy az nem jogos, és nem ért egyet a figyelmeztetéssel. Pár gyötrelmes nap múltával, mialatt alázattal, imában kereste az Urat, az Úr szólt hozzá igéje által. Rájött, hogy sokkal több hibát mutatott benne az Úr, mint amennyit észrevettek a testvérek. Felszabadult, és most boldogan tekint testvéreire, önmagára és a drága Megváltóra.
Lehet, hogy a gyülekezeted sínen van, és minden olyan szép rendben működik, hogy szerinted még az Úr tanácsára sincs szükséged. Mindenki teszi a dolgát, nincs semmi meglepetés. Megnyugodva mész alkalomról alkalomra, mert nincs zavaró tényező. Mindenki úrvacsorázott, csak kevesen jelezték, hogy valami nincs rendben. Nem gondolsz arra, hogy a veled együtt utazók alszanak? Csodálkozol, hogy némelyek elhagyják a gyülekezetet.
Haragszol rájuk, nem érted, hogy valójában mi nem tetszik nekik. Az Úr Jézus sem talált megértőkre, amikor az idézett szavakat mondta. Jeruzsálem élte a maga megszokott vallásos életét, nem ismerte fel a békességre vezető utat. És mi felismerjük?
Id. Máté Zoltán
