2019. augusztus 13., kedd

DÉLELŐTT | 
A zsidók lelki gőgje, mint káromlási ok

Igehely: Róm 2:17-24; Kulcsige: 2:24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva.”

Kevés visszataszítóbb cselekedet van a képmutatásnál. A farizeusokat és az írástudókat legkeményebben a gőgös kétszínűségükért vádolta Jézus. Amikor valaki vizet prédikál és bort iszik, lejáratja önmagát, gyülekezetét és Istent is a világ fiai előtt.

Fiatal fiú voltam, amikor hallottam, hogy egy baptista gyülekezet egyik tagját így vádolta a szomszédja: „Bátyám, maga a mennyországba szeretne jutni? Hát maga olyan rossz, hogy a pokolba se fogják beengedni!” A legfájdalmasabb a dologban az, hogy nem volt teljesen jogtalan a vád.

Mennyire célt tévesztenek azok a „hívők”, akik – bár jobbaknak képzelik magukat másoknál – ahelyett, hogy Isten magasztalására buzdítanák az embereket, életvitelük által Istent káromló szavakat adnak a szájukba.

Mi könnyebb neked: őszintének lenni, vagy képmutatóskodni a gyülekezetben és hívő barátaid társaságában? Szokott különbség lenni a viselkedésedben attól függően, hogy milyen társaságban vagy?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

Bölcs ítélet vitás kérdésben

Igehely: 1Kir 3:16-28

Csodálatra méltó a fiatal király, Salamon igazságszolgáltatása. Egy olyan összetett esettel találta szembe magát, amely ma is komoly fejtörést okozna a legtapasztaltabb bírónak is. Tízesre vizsgázott! Anélkül, hogy hosszan vallatta volna őket, vagy szemtanúkat kérdezett volna meg, olyan döntést hozott, amely félelemmel teli tiszteletet szült Izráel fiaiban az ifjú királlyal szemben. Döntésében a felülről kapott bölcsesség jellemzőit láthatjuk: „tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3:17).

Minden hívő embernek megadatott a kiváltság, hogy kereshetjük annak az Istennek a vezetését, aki Salamon gondolatait is irányította. Isten előtt senki nem képes elrejteni semmit. Ő mindig tudja a teljes igazságot minden kérdésben. Bátran forduljunk hozzá, kérjük tőle azt a bölcsességet (Jak 1:5), amit nem meríthetünk könyvekből, és nem sajátíthatunk el a legbölcsebb filozófusoktól sem. Ez isteni bölcsesség által képesek leszünk „úgy viselkedni az élet különböző helyzeteiben, ahogy Isten gyermekének illik” (Joó Sándor).

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?