2018. június 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Ami az ember szemében nyereség, az Krisztusért kár és szemét

Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Kinek volna nagyobb oka örülni, mint nekünk, Isten drága áron megváltott gyermekeinek? Eltörölte bűneinket és azt kaptuk, amit nem érdemeltünk, kegyelmet és örök életet. Jézus Krisztusban Isten Atyánkká lett, és benne mindent nekünk adott. Mégis sokszor hiányzik szívünkből az öröm. Egy afrikai testvér azt mondta, hogy mi, fehér hívő emberek, sokszor úgy nézünk ki, mintha citromlébe lettünk volna merítve. Van benne igazság. Bár Krisztusban minden a mienk, sokszor a mennyei öröm helyett szomorúság, harag vagy aggódás olvasható az arcunkon. Miért van az így? Elfeledkezünk az Úr parancsolatait megtartani, amelyek könnyűek, és nem nehezek. Melyeket? „Örüljetek!” (4. vers). Ha nem vetted volna észre kedves olvasóm, ez az Úr parancsa. Legyetek szelídek, ne aggódjatok, hanem inkább imádkozzatok, mondja az Úr Igéje.

Ha ezt megtanuljuk alkalmazni, akkor megismerjük az Istennek tetsző, hívő élet alapelveit: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.”

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Saul királysága: az Úr adta, az Úr elvette

Igehely: 1Sám 15:16-35

Egy szomorú történet áll ma előttünk. Saul engedetlensége miatt, az Úr elveszi tőle a királyságot. Saul saját bevallása szerint a néptől félt, azért hagyta meg az állatok legjavát. Úgy döntött, hogy inkább a nép szavára hallgat, mint az Úrra. Rossz döntést hozott. Valószínű, a büszkeség is helyet kapott szívében, ezért hagyta életben Agágot, az amálekiták királyát, mint valami trófeát, amivel büszkélkedhessen. Gőgje abból is sejthető, hogy emlékoszlopot emel magának. Ezzel fejezte ki, hogy nem az Úrnak tulajdonítja a győzelmet, hanem saját magának.

Milyen jól indult Saul, amint Sámuel próféta is megjegyzi. Alázat és engedelmesség jellemezte, olyan embernek látszott, aki függ az Úrtól, és Istennek akar engedelmeskedni. De a jó útról olyan hamar letért, a jó indulásból hamarosan kudarc lett. Az Úr megbánta, hogy Sault tette királlyá. Sámuel bánkódott Saul miatt, a népnek meg viselnie kellett a király engedetlenségének következményét.

Uram, áldj meg bennünket engedelmes szívvel és alázatos magatartással!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.