2017. október 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Hinni a megmaradás érdekében

Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”

Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra. Mégis túlélték a legnagyobb megszorításokat, legyőzték a legyőzhetetlen ellenségeket, talpra álltak számtalan olyan esetben, amikor mindenki azt hitte, hogy elérkezett a vég. Mi a titka ennek a népnek? Mi adott erőt harcolni a túlerővel, vagy tovább menni akkor, amikor a józan ész azt mondta, hogy nem érdemes?

Ez a nép Isten népe. Ő az, aki minden helyzetben megsegíti őket, akire támaszkodhatnak. Isten megígérte nekik, hogy vezetni és oltalmazni fogja őket. Áldássá teszi a körülötte levő népek között. Csak azt kérte tőlük: legyenek engedelmesek neki és bízzanak benne! „De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” – üzeni most is a próféta által.

Rá merjük-e bízni életünket nehéz helyzetben teljesen Istenre? Ő tőlünk sem vár kevesebbet! Támaszkodjunk ígéreteire megmaradásunk érdekében!

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

„Az Istennek kedves illatként”

Igehely: Ef 5:1-4 „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. 2Móz 29,18 ; Zsolt 40,7 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás.”

Ahogy a gyermek utánozza szüleit, úgy kell a hívőnek is utánozni, követni Istent, azáltal, hogy szeretetben és szentségben jár. A szeretetről sok üres frázist mondanak az emberek, de a Bibliában a szeretetnek konkrét tartalma van. Kezdeményező, áldozathozó, megbocsátó, „ahogyan Krisztus szeretett minket és önmagát adta értünk áldozatul, az Istennek kedves illatként” (5:2). Az Isten nélkül élő ember nem ilyen. Nem ő van másokért, hanem a többiek vannak őérte. Hitetlenektől nem is várja el Isten, hogy így szeressék egymást, mert nem is tudják. De akik az Isten szeretetét már átélték, elfogadták, és új teremtéssé lettek, azoknak ezt a szeretetet tovább kell adniuk.

Éljünk szentekhez méltóan! (3-4v). Isten népe a szentek közössége, ezért méltatlan a kétértelműség a beszédben, tisztátalanság, erkölcstelenség még gondolatban is. „Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?”(Jer4:14). Isten mindnyájunkat arra hív, hogy megajándékozzon, átéljük Isten gyermekeinek a gazdagságát, távol tartva ezeket az indulatokat és bűnöket, és felszabaduljunk arra, hogy szeretettel szolgáljunk egymásnak. Ez kedves illat az Úr előtt.

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).