2017. augusztus 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Hamis tanítók

2Pt 2:1-9; Kulcsige: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.”

A hamis tanítók között legártalmasabbak azok, akik – bár valójában nem tartoznak a hívők lelki közösségéhez – bizalmat élveznek a gyülekezetben. A kívülről támadó szorongattatások idején gyémántkeménnyé és fenségesen ragyogóvá edződtek a gyülekezetek, de a belülről ártó eretnekségek alig észlelhető harapásai nyomán már nagyon sok elvérzett. A szervezet összeomlásához elég egy parányi, rákos sejt. E veszedelem ellen az igaz tanításban való elmélyülés által védekezhetünk. Az igaz tanítás nem csak a hamisság elutasítására teszi bátorrá és erőssé Isten választottait, hanem annak hatékony eltávolítására is, ugyanis a hamis tanítók megtűrése nem a Lélek gyümölcse. Tiszta látásra van szükségünk, az igét mind jobban megismerni vágyó, megalkuvás nélküli lelkületre. Hogyan lehet elejét venni a hamis tanítás térhódításának a gyülekezeti életben? Milyen a különbségek vannak a tévtanító és a helytelen ismerettel rendelkező testvér között? Mit teszel, hogy a tévtanítások ellen hatékonyan tudj védekezni?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Számadás ember és Isten előtt

Jób 33:1-5 „Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!”

Nagyon sok ember szenved lelkileg a világ, a gonosz vádjainak súlya alatt. Sokszor a hívő emberek is odaállnak a vádlók sorába, s ugyanazt teszik, egy kis szenteskedéssel, vallásoskodással megfűszerezve. Ezt tette Jób három barátja. Aztán jött a negyedik, Elihú, aki keményen szólt az előzőkhöz, a vádlókhoz, de annál szelídebben a szenvedő Jóbhoz. Mióta várta ezeket a szavakat Jób! Mióta várja ezeket a szavakat egy ismerősöd, barátod, szomszédod, vagy éppen családtagod? Hívd segítségül az Urat, hogy tudd levetkőzni az álszentségből eredő hívősködő magatartást, s ereszkedj le a megsebzett, vagy éppen önmagát marcangoló emberhez, és mondd el neki, Elihúhoz hasonlóan (6. v.): „én sem vagyok különb nálad, én is olyan gyarló ember vagyok, mint te. Csupán annyi a különbség, hogy én elfogadtam az Úr Jézus közbenjáró, és megbocsátó szeretetét. Neked is ennyit kell tenned, elfogadni a felkínált kegyelmet, s többé nem árthat neked sem a vádoló”. Ha így tudsz közeledni a bűnteher alatt szenvedőhöz, hasznos szolgája lehetsz Istennek, Aki előtt számot kell adni majd!

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.