2017. június 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Egy Lélek által

– 1Kor 12:1-13

Isten Lelke az egység Lelke, de a különféle kegyelmi ajándékokról való helytelen gondolkodás szakadásokat idéz elő. Korintusban is voltak olyanok, akik a gyülekezetben különbséget akartak tenni a tagok között a kegyelmi ajándékok nagysága szerint. A különleges, extatikus ajándékokat egyesek többre becsülték, mint az igehirdetést vagy a szeretetszolgálatot, ami külső megnyilvánulásaiban nem volt olyan látványos, vagy természetfeletti.
Pál apostol ebben a szakaszban fontos igazságokat tudat a pogányságból megtért keresztyénekkel. A 2-ik versben pogány múltjukra emlékezteti őket. Már megtérésük előtt valami láthatatlan, szellemi erő hajtotta őket a néma (azaz az élő Istennel ellentétben nem beszélő, halott) bálványokhoz. Akkor is éltek át természetfeletti, extatikus jelenséget, csakhogy az démoni volt. A Lélek megnyilvánulása mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Az ajándékokat nem mi válogatjuk magunknak, de értékeljük és használjuk azokat! A kapott ajándékaiddal kinek vagy hasznára?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Erő a bosszúállás fölött

– 1Sám 24:1-9

Mindnyájunknak vannak tapasztalatai arról, hogy a hívő ember milyen sokszor találkozik életében a gonoszsággal. Van, aki a munkahelyén, ahol fúrják a munkatársai, és emiatt szenved. Van, akinek a társasházban van ellensége, van, akinek a szomszédok között, és sorolhatnánk a példákat.
Sokszor úgy érezzük, hogy alulmaradunk a gonoszsággal szemben. Sokszor úgy érezzük, hogy a gonosz győzedelmeskedik felettünk. Dávid is így érezhette, hiszen bujdokolnia kellett, amikor Saul üldözte őt. Látszólag alulmaradt Saullal szemben, az Úrral azonban győzelmet aratott lelki és erkölcsi értelemben egyaránt.
Isten azt vizsgálja, hogy mi van a szívünkben, ahogyan Dávid szívét is megvizsgálta. Dávidnak ugyanis alkalmasnak kellett lennie egy közösség vezetésére, alkalmasnak kellett lennie arra, hogy uralkodjon egy nép felett. Előbb azonban meg kellett tanulnia uralkodni saját indulatai, esetleges bosszúvágya felett. Megértette, hogy semmiképp sem emelhet kezet az Úr felkentje ellen. Adjon az Úr nekünk is erőt, hogy uralkodhassunk a bosszúállás felett!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?