2017. május 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
A mennyben felállított trón

– Zsolt 103 Kulcsige: Zsolt 103:19

Isten mindenkor él, nem veszítette el sem trónusát, sem uralmi területét. Sem a Sátán, sem a pokol, sem halál nem fenyegeti őt. Trónját a mennyben állította fel, ott uralkodik, minden mennyei lény neki enged.
Uralma megnyilvánul a földön is: a természet neki engedelmeskedik. Meghatározza a mi lakóhelyünket is, életünk ideje a kezében van.
Isten soha nem változik meg! Ő a gyógyító, a bűnbocsátó, a törvényes és igazságos Úr, a mennyei Atya. Természete szerint „irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké (8-9. v.). Figyelembe veszi, hogy a föld porából formálta az embert, akit a teremtett világ díszévé, koronájává tett.
Most is hajtsunk fejet és áldjuk az Urat! Engedjük át uralmának életünk világos és sötét területeit egyaránt. Áldjátok az Urat!
Életünknek van-e még sötét területe, mert nem engedtük át az Úrnak?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A hamis tanító elmarasztalása

– Jób 13:1-12

Amikor Jóbot barátai meglátogatják és kioktatják, Jób a saját védelmére szorul. A barátok a külső látszat után ítélik meg, ennek alapján hangoztatva Jób bűnösségét. A barátai nem látnak a színfalak mögé. Ami Jóbbal történik, azt ők valami bűn büntetésének tulajdonítják. Ha nem vagyunk tisztában a tényekkel és valósággal, véleményünk, megítélésünk sokszor melléfogás, mert nem látjuk a teljes képet, hanem csak egy részt.
Jób vitába száll és elmarasztalja barátait, mert ő megvizsgálta életét az Úr előtt, és nyomorúságában is igyekszik nem vétkezni. Inti barátait, és mondja, hogy ameddig hallgattak, bölcsnek látszottak. Sokszor többet ér a hallgatás, mint a bölcstelen beszéd. Jób figyelmezteti barátait abban is, hogyha Isten megvizsgálja őket, vajon milyen ítéletet hoz róluk? Te, aki nem mindent ismersz, hamisan ítélsz, bíráskodsz, vajon terólad az Isten mit mond? Figyelmezteti arra is őket, hogy ha személyválogatás van ítélkezésükben, hamisság tanításukban, amikor Isten megvizsgálja, ő megítéli őket.
Tanításunk legyen bölcs, és ne felszínes ítélkezés!

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.