2017. március 1., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus vállalta a sorsát

– Mk 10:32-34

A tanítványok érezték, hogy valami rossz dolog fog történni Jeruzsálemben. Félelem támadt bennük, és nem értették, miért kell oda menni, ahol már többször próbálták megölni őket. Jézus Krisztus nemcsak megérezte, hanem tudta, mi vár rá.
Sokszor már valami rossznak a gyanújától is félelem támad bennünk. Mi lehet a legrosszabb, ami velünk történhet? Talán megvernek, elveszítjük a munkahelyünket, vagy valami betegség támad meg minket? Mi lehet ennél is rosszabb? Lehet, hogy meghalunk? Az embernek a legtöbb félelme voltaképpen a haláltól való félelemhez vezethető vissza. A halál egy olyan tényező az ember számára, amin nem tud uralkodni, és ezért fél tőle. Jézus Krisztus, aki az Élet fejedelme, fel volt készülve, hogy küldetésének vége az lesz, hogy meghaljon az emberiség bűnéért. Bár borzasztó és keserű pohárnak tűnt számára is a halál, mégsem a szenvedések mélységét látta benne, hanem az azt követő életet (Jn 11:25-26).
Vannak-e olyan jelenlegi problémák vagy jövőbeli események, amelyek félelmet támasztanak benned?
Mi az, ami erőt ad a próbák legyőzésére?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Atyai nevelés

– ApCsel18:24-28

Szükségünk van a nevelésre. Ahogy Akvila és Priszcilla továbbsegítették Apollóst, úgy nekünk is kell segítenünk egymásnak, és el kell fogadnunk a formálást. Akvilláék készségének ötvöződnie kell Apollós alázatával és nyitottságával. Nemcsak elméleti tudást kell elsajátítani, ahogyan Apollós is tette. Mert volt bibliaismerete, de ez nem elég, kell az ige megélése. Nemcsak a bemerítés helyes volta fontos, bár arról ők sokat beszéltek, hogy nem kell a János keresztségénél megállni, nem elég csupán a bűn elismerése és bevallása, hanem kell annak elhagyása, és a bűn feletti mindennapi győzelem, amit csak Jézus ad. Így bemerítkezett Jézus nevére, vállalva őt életének központjává. Sajnos, sokan az úgynevezett „keresztyének” idáig sem jutnak el, de vannak olyanok is, sajnos, akik csak idáig jutnak. Nekik céljuk a bemerítés. Ennyi. De van tovább: a szolgálat. Apollós ment és szolgált, prédikált, nevelt másokat is. Az igeismerettől jussak el a megélt igéig, a bűn felismerésétől a győzelmes életig, a bemerítéstől jussak el a szolgálatig. Ezt az utat kell nekünk végigjárnunk.

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.