2024. szeptember 29., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A teremtés előtti Bölcsesség

Igehely: Péld 8:12, 22-31; Igehely: Péld 8:23 „Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.”

Igeszakaszunkban a bölcsességről van szó. De mi lehet az igazi bölcsesség? Az a dolog, amire szükségem van ahhoz, hogy jó döntést hozzak, vagy talán egy fogalom, amivel soha nem fogok megbarátkozni? Bár szeretném, ha tanácstalanságomban néha rám találna... Így nagyon távolinak, szinte megfoghatatlannak tűnik a bölcsesség.

A Példabeszédek könyvének 8. részében azonban egészen más leírást kapunk róla. A bölcsesség kiált - tehát van hangja (1. és 6. v.), észreveszi az együgyűeket és az ostobákat (5.v.), tud szeretni (17.v.), örökséget adni (21.v.), játszadozni, gyönyörködni (30-31.v.). Ezek szerint ez csakis egy személy lehet, mert egyetlen tárgy vagy fogalom sem rendelkezik ilyen képességekkel. Kire illik tehát ez a leírás? A továbbiakban azt is megtudhatjuk róla, hogy a bölcsesség hatalom, hiszen általa uralkodnak a királyok (14-15. v.), minden teremtett dolog és élőlény előtt létezett (23-25. v.), valamint, aki megtalálja, magát az életet találja meg (35.v.).

Ez a leírás nem érvényes akárkire, hanem csakis egy isteni személyre. Úgy gondolom, és abban hiszek, hogy a bölcsesség megszemélyesítője maga az Úr Jézus Krisztus. Ne úgy közelítsük meg a Bölcsességet, ha barátkozni akarunk vele, mint Pilátus az igazságot (Jn 18:38)! Keressük őt hittel, kitartóan!

„Az örökké való Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.” (1Tim 1:17, Károli ford.)

Boncidai János

Imaáhítat: 

Kérjünk Alkotónkat, hogy illeszkedjünk be az Ő teremtési rendjébe! – Jel 4:11

Bibliaóra: 

Új viselkedési minta – Lk 14:7-14 (Lk 14:11)

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség titka

Igehely: Jób 28:12-28; Kulcsige: Jób 28:28 „Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.”

A fenti igeszakasz végén egy félmondatból meg is tudhatjuk, hogy mi a bölcsesség titka: „az Úr félelme a bölcsesség” (28.v.). Ezt más igék is megerősítik: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10a, Zsolt 111:10a); „Őt [Jézus Krisztust] tette nekünk Isten bölcsességgé” (1Kor 1:30).

Az Úrnak félelme valójában tehát azt jelenti, hogy engedelmeskedek neki mindenben.

Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy az ige több versen keresztül (15-19) a bölcsesség értékét próbálja meghatározni. Ezek a kézzel fogható dolgok már közelebb állnak hozzánk: arany, ezüst, ékszerek, drágagyöngyök. Az ige viszont azt is kijelenti, hogy a bölcsességet ezekkel sem tudnánk megvenni, annyira megfizethetetlen, értékük pedig összehasonlíthatatlan - egyszerűen nem érnek fel a bölcsességgel. Legtöbben még a kezünkben sem fogtunk soha drágagyöngyöket, de ha történetesen birtokosaik lennénk is, még az is kevés lenne ahhoz, hogy bölcsességet szerezzünk.

A napokban olvastam Charles Stanley-ről, aki 51 éven keresztül volt ugyanannak a gyülekezetnek a lelkipásztora. Ez idő alatt 10 000 taggal szaporodott a gyülekezet. Charles Stanley a következő mottót tűzte ki maga elé: „Engedelmeskedj Istennek, és hagyd rá a következményeket!” Ő megtalálta a bölcsesség titkát abban, hogy engedelmeskedett Istennek, és megfizette az árát azáltal, hogy a keresésére szánta magát.

Boncidai János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.