2024. augusztus 27., kedd

DÉLELŐTT | 
Krisztusban van a megigazulásunk

Igehely: Róm 10:1–13; Kulcsige: Róm 10:4 „Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”

Milyen sok félreértésre adott már okot, ha valaki egy-egy Bibliából kiragadott részt próbált a hit zászlajára tűzni, és mindenek feletti igazságként hirdetni! Mózes azt mondta: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok” (5Móz 18:15)! Ezzel tulajdonképpen kijelölte a történelemben azt a pontot is – Krisztus megérkezése – ameddig ez a törvény hatályban van, és amitől kezdve valami új veszi kezdetét.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy amikor Krisztus megérkezett, akkor a tízparancsolat igéi egyszerre feleslegessé váltak volna. Maga Jézus mondta, hogy nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse (értsd: ami eddig félig volt, színig töltse) Isten törvényét. Ha valaki elolvassa a hegyi beszédet (Mt 5–7. fejezetek), világosan megértheti, hogy mit jelent ez a magasabb szintre emelés. És azt is láthatjuk az evangéliumokból, hogy Isten minden ígérete Krisztusban valósággá vált, tehát érvényre, teljességre jutott, azaz céljához ért.

Mi Krisztusban kaptuk meg azt a lehetőséget, hogy Isten gyermekei legyünk. Nem kiszolgáltatott bábjai egy felettünk levő hatalomnak, hanem önként, hálából szolgálva annak az Úrnak, aki nem sajnálta a saját életét áldozni azért, hogy nekünk életünk legyen, mégpedig örök életünk! De vajon hisszük-e ezt?

Kulcsár Tibor

DÉLUTÁN | 

Gedeon bukása

Igehely: Bír 8:22–32; Kulcsige: Bír 8:27 „Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.”

Gedeon mindig figyelt az Úrra. Gedeon szinte mindig figyelt az Úrra. – Ez a két mondat majdnem ugyanaz! De ha végiggondoljuk, azonnal látjuk, hogy az eredmény szempontjából akkora a különbség, mintha azzal dicsekedne egy pilóta, hogy száz repülésből 97-98 sikeresen végződött. És mi van a maradékkal? A sikertelen repülések eredményeként hány gép veszett oda, hányan haltak bele, vagy ment tönkre az életük? S ha erre a pilóta a vállát vonogatja, és azt mondja, hogy ő eddig túlélte, az meglehetősen felelőtlen válasz, ugye?

Gedeon a nagy győzelem után talán úgy érzi, hogy most már egyedül is tudja, mit kell tennie. Dehogy akart ő bálványt csinálni! Inkább szent emlékhelynek kellene nevezni az általa készített arany efódot. „Csapda lett ez a dolog.” – állítja a Szentírás.

Tehet erről Gedeon? Már hogyne tehetne! Amikor a tízparancsolatban Isten megtiltotta a faragott képek készítését, akkor az emberszív babonás hajlamai is ott voltak a tiltás okai mögött. Amikor Gedeon figyelmen kívül hagyta Isten utasítását, csapdát állított népének, de önmagának is.

De hát csak jót akart! – mondhatjuk erre. Ám az Isten dolgaiban a jószándékra való hivatkozás néha pont az engedelmesség hiányának elpalástolására szolgál...

Kulcsár Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.