2024. május 14., kedd

DÉLELŐTT | 
Az igazak és a gonoszok szétválasztása

Igehely: Mt 25:31–46; Kulcsige: Mt 25:34 „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.”

Tegnap reggel arra próbáltunk választ találni, hogy ki az, aki készen várja az Úr Jézust? Ez az igeszakasz a tegnapitól kissé eltérően, ugyanakkor kiegészítve azt, egy másik oldalról világítja meg, hogy kiket talál készen az Úr Jézus a visszajövetelekor, és kinek fogja mondani ezeket a csodálatos szavakat: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek az országot!”

Mai igeszakaszunk tanítása az, hogy az irgalmas és önzetlen szívű emberek a mennyországba jutnak, az irgalmatlan és önző emberek elkárhoznak. Az irgalom és önzetlenség nem velünk született tulajdonságok: „Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9:13)

Az utolsó ítéletről és az emberek szétválasztásáról szólva az Úr Jézus megemlít néhány cselekedetet. Ezeket gyakorolhatjuk, de ezt a listát még ki lehet bővíteni, hiszen az irgalmas ember minden élethelyzetben irgalmas. Így lehet az irgalmas szeretetet gyakorolni idős, feledékeny szülők vagy nagyszülők felé, sérülten született gyermekek felé, de a munkahelyen is nagyon sokféle élethelyzetben.

„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek.” Irgalmas szívű embernek tartod magad? Ma vajon kik felé mutathatod meg az irgalmadat?

Nagy-Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Munkatársakat rendel a misszióba

Igehely: ApCsel 11:20–26; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”

Ma esti elmélkedésünk egy nagyon fontos kérdésre világít rá: az evangélium hirdetése csapatmunka. Vannak élethelyzetek, amikor egyedül kell végeznünk bizonyos szolgálatokat, mivel nincs társunk, de alapvetően az Úr munkatársakat rendel a missziómunka végzésére. Már Salamon is úgy fogalmazta meg a Lélek ihletésére, hogy jobban boldogul kettő, mint egy. Hadd soroljunk fel néhány gyakorlati érvet amellett, hogy miért rendel az Úr munkatársakat a misszióba: Mert az Úr akarata az, hogy minden hívő ember vegye ki a részét a szolgálatból. Mert egy ember nem képes mindent átlátni és maradéktalanul elvégezni. Mert szükség van új munkatársak nevelésére. Mert adódnak olyan helyzetek a szolgálat során, amikor meg kell védeniük egymást (szóbeli vagy éppen fizikai támadás). Mert bátorító a szolgatársunk jelenléte, hozzáállása, buzgósága.

Megtaláltad-e már a helyedet az Úr munkájában? Kész vagy-e másokat is bátorítani, hogy kapcsolódjanak be a misszióba?

Nagy-Kasza Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).