Igehely: Mt 26:57–75; Kulcsige: Mt 26:56 „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.”
Az életben az egyik legfájdalmasabb dolog az, amikor nehéz helyzetben épp azok hagynak cserben, akikre nagyon számít az ember. Mintha minden összedőlne ilyenkor, akkora csalódásként éli meg.
Jézus jól tudta, mi fog történni vele, és hogy a tanítványai hogyan reagálnak minderre. Már az elfogatásnál megijedtek, és mind elfutottak, aztán a nagytanács előtt, a kihallgatáson senki nem mert a segítségére sietni. Mindenfélével vádolták, de nem találtak benne semmit. Végül saját kijelentésével vádolták Jézust: „Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni azt!” (62.v.). De ő hallgatott. A főpap másik kérdésére – hogy ő-e a Krisztus? – Jézus csak annyit válaszolt: Te mondtad. Ezt tekintették istenkáromlásnak. Ennyi ok szerintük elég is volt ahhoz, hogy Jézust keresztre feszítsék. E nagy összevisszaságban, a ,,bátor” Péter kinn melegszik az udvaron, és amikor megkérdezik, háromszor is tagad. Majd megszólal a kakas.
Mondd, testvérem, te hányszor tagadtad meg vagy hagytad cserben Jézust? Ha megkérdezték, hozzá tartozol-e, vállaltad? Én azt mondom: „Szeretlek, Jézusom, tudom, enyém vagy. E világ örömet nékem már nem ad!”
Simon András
Letartóztatása és elítélése
Igehely: Ézs 53:8; Kulcsige: Ézs 53:8 „Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!”
Ézsaiás prófétai kijelentést ad a Messiásról. Érkezése sok ember számára elfogadhatatlan, érthetetlen lesz. Felnő, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem lesz különös alakja, ékessége, a kortársai nem törődnek vele. Sem érkezése, sem a távozása nem rázza meg őket. János evangélista ugyanezt igazolja vissza: „A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be Őt” (Jn 1:11). Az evangéliumokban részletesen le van írva Jézus letartóztatása, elítéltetése, megkötöztetése és halálra adatása. Egyetlen bűne sem volt, ami miatt méltó lett volna a halálra. Egyértelmű, hogy a mi bűneinkért, helyettünk halt meg. Mivel nem fogadták el Messiásuknak Jézust, nem is gondolhattak arra, hogy az ő bűneik miatt lesz helyettesítő áldozattá: „kortársai közül ki törődött azzal, amikor kiirtják a földön élők közül” (8.v.). Sőt, két gonosztevő közé lett keresztre feszítve. Velük egyformán bűnösként kezelve.
Gondolj most arra: a te bűneid miatt is el kellett hordoznia a gúnyt, gyalázatot, megvetést. „Szív ne feledd élted során, mi történt ott a Golgotán … Ó, Golgota, áldás hegye, mely nékem életet hozott.” (EK 72.)
Simon András
Új hozzászólás