Igehely: Jón 1:1-16; Kulcsige: Jón 1:2 „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!”
Isten Igéjéből parancsokat kapunk: „Szeressétek ellenségeiteket”, „Alázzátok meg magatokat”, „Béküljetek meg az úton” stb. A tettünk is igehirdetés!
Igehely: 1Kor 12:21-27; Kulcsige: 1Kor 12:24a „A becseseknek azonban nincs erre szükségük.”
Ha tisztelem az Alkotót, akkor tisztelem az alkotását is. Alkotásai közül kiemelkedik az emberi test, amely szép harmóniában működik. Nincs meghasonlás, lázadás a különböző testrészek között. Így kell működnie az emberi közösségeknek is – különösen a gyülekezeteknek.
Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Ézs 29:13-21; Kulcsige: Ézs 29:16 „Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”
A Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. Ézsaiás oly korban élt, amikor a választott nép nem akarta, és egy idő után már nem is tudta érteni Istenének üzeneteit. Közeledik Isten ítélete, és jön a prófétai feddés: Nem mondhatja a fazék a Fazekasnak, hogy nem ért a dolgához!
Igehely: Jób 10:1-12; Kulcsige: Jób 10:9 „Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?”
Az igék konkrét helyzetekben íródnak, konkrét problémákra. Most Jób beszél Istenhez, és arra kéri, hogy emlékezzen vissza a formálására. Fájdalmában felkiált: „mégis újra porrá tennél?” Jób nem érti a helyzetet. Nem érti, hogy miért kell szenvednie az igaznak.
Igehely: Jer 18:1-10; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Ma továbbmegyünk Isten alkotói tevékenységének vizsgálatában, és így jutunk el Jeremiás prófétához. Nehéz politikai helyzetben kell Isten ítéletes üzenetét közvetítenie. Hogyan tegye? Hogyan fogják megérteni az emberek?
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.