Igehely: Mt 11:7-15; Kulcsige: Mt 11:14 „És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie.”
Ma reggeli igeszakaszunkban már beteljesedve látjuk azt, amiről a tegnapi és tegnapelőtti próféciák szóltak. Az Úr ígéretének beteljesülését nem ember állapította meg, hanem maga Krisztus jelentette ki.
Igehely: Mal 3:19-24 (Károli 4:1-6); Kulcsige: Mal 3:23-24 (Károli 4:5-6) „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”
Az Illés lelkével és erejével felruházott Bemerítő Jánosnak nemcsak megjelenését és munkásságát ígérte meg előre az Úr, hanem szolgálatának eredményességét is.
Igehely: Mal 3:1-5; Kulcsige: Mal 3:1 „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.”
Ma reggeli igeszakaszunk Isten válasza azoknak, akik Őt igazságtalannak tartották. Úgy vélték ugyanis, hogy nem büntette meg a bűnösöket, sőt inkább kedvét találta bennük (Mal 2:17). Az Úr válasza azonban, mint mindig, sokkal erőteljesebb, mint amire az Őt kérdőre vonók számítanak.
Igehely: Mt 2:7-10; Kulcsige: Mt 2:10 „Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük.”
A bölcseket nem a csillag irányította Betlehem felé, hanem a papok és az írástudók. De, amikor meglátták a csillagot előttük menni, akkor teljesen biztosak lehettek abban, hogy jó irányba tartanak.
Igehely: 2Pt 1:12-21; Kulcsige: 2Pt 1:19 „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”
Isten igéje a Szentlélektől átitatott beszéd, melyet olyan emberek írtak, akiket a Lélek vezetett. A hitünk megtartásában, annak növekedésében ez a legfontosabb irányadónk. Mi által ismerhetnénk meg jobban Jézus Krisztus személyét, ha nem igéjének a kijelentése által?
Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:15 „Hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”
Az üdvösség nemcsak egy állapot, amibe belekerülünk a megváltás által, hanem egy életforma, amit jelzünk a cselekedeteinkkel. Az új életben való járás nemcsak egy lehetőség a hívő ember számára, hanem Krisztusba vetett hitünknek a következménye.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.