Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi.
Igehely: Jn 18:12-18; Kulcsige: Jn 18:17 „Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok.”
Ó, jaj: hány és hány Péter van ezen a világon! Akik nagy lendülettel nekiszaladnak a maguk által vállalt feladatnak – hogy azután hamarosan megfutamodjanak a nehézségek, a próbák, a Gonosz „szolgálóleányainak” szájától. Olyan könnyű elítélni a ma Pétereit. Mégsem teszem.
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: Jn 12:15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
Virágvasárnap féktelen ujjongását vázolja fel János, az evangélista néhány szóban. Először a sokaság reakcióját idézi fel. Aki csak tehette, pálmaágat vágott az útszéli fákról, hogy kifejezze hódolatát az előtt, akit készek voltak királlyá kikiáltani.
Igehely: Zsolt 81:1-17; Kulcsige: Zsolt 81:14 „Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!”
Lelki életünkben fontos az Istennel találkozásunk, szövetségbe jutásunk, vagyis a személyes nagy történetünk emlékezetben tartása. Ünnepi muzsikálás, éneklés a hitélet könnyű és látványos mozzanata, mezeje. Ez a lélek belső világának takarója is lehet.
Igehely: Zsolt 79:1-13; Kulcsige: Zsolt 79:8 „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!”
Tragikus eseményekre emlékezik Ászáf, amik az ősök bűnei miatt jöttek rájuk. Könnyű felismerni elődeink bűneit – bár ez is szeretet kérdése – de a sajátot már nehezebb. Mindannyian rendelkezünk egy folyton megmagyarázni, magunkat felmenteni képes énnel.
Igehely: Zsolt 76:1-13; Kulcsige: Zsolt 76:10 „Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak.”
Ászáf a szent sátor Sálembe telepítését ünnepli, amit a pogányok isteneivel szemben Istenünk felemelkedéseként értelmez. Nem azért, mert erősek voltak a szállító léviták, vagy mert Sálem hegyen épült, hanem mert Istenünk világhírű történelemmel megbizonyította magát már akkor.
Igehely: 2Kor 1:8–11; Kulcsige: 2Kor 1:10 „Aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.”
Szabadításra akkor van szükségünk, ha fogságban vagyunk. Kinek vagy minek a fogságában vagy? Egyáltalán felismerted-e, tudod-e, hogy fogságban vagy?
Mindig voltak olyan tényezők, amelyek rossz irányba próbálták befolyásolni az embert, úgy fizikai, mint lelki értelemben. Ezekből a fogságokból is nehéz megmenekülni, de mi a helyzet a bűn fogságával a te életedben? Megtaláltad-e a szabadulás útját? Felismerted-e bűnösségedet?