Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:11 „Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!”
Isten hosszan tűr, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek és éljenek (2Pét 3:9). De türelmétől távol áll a megalkuvás. Hosszútűrését félreértenénk, ha a gonosz dolgok felé való engedménynek vélnénk.
Igehely: Jón 3:1-10; Kulcsige: Jón 3:3 „Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához.”
Jónás csak azt mondta, amit Isten a szájába adott. Ma ezt nem érezzük evangélizációs igehirdetésnek. Jártunk Erdélyben, amikor minden utcasarkon Ceausescu-kép dísztelenkedett. Az istentiszteleteken az áramszolgáltatás bármikor megszűnhetett.
Igehely: Jón 2:1-11; Kulcsige: Jón 2:5 „Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat.”
Jónás bűnbánata magával hozta a felelősség vállalását is. De amíg ez nem történik meg, a „bűnbánat” kimerülhet a mentségek keresésében. Ez nem sokat ér. Az igazi bűnbánat nagy sebe a léleknek. A szív legrejtettebb zugait is felkavarja. A tisztulás érinti az egész embert.
Igehely: Jón 1:1-16; Kulcsige: Jón 1:2 „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!”
Isten Igéjéből parancsokat kapunk: „Szeressétek ellenségeiteket”, „Alázzátok meg magatokat”, „Béküljetek meg az úton” stb. A tettünk is igehirdetés!
Igehely: 1Kor 12:21-27; Kulcsige: 1Kor 12:24a „A becseseknek azonban nincs erre szükségük.”
Ha tisztelem az Alkotót, akkor tisztelem az alkotását is. Alkotásai közül kiemelkedik az emberi test, amely szép harmóniában működik. Nincs meghasonlás, lázadás a különböző testrészek között. Így kell működnie az emberi közösségeknek is – különösen a gyülekezeteknek.
Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Zsolt 33:1–11; Kulcsige: Zsolt 33:9 „Mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.”
A zsoltáríró felszólítja a gyülekezetet, hogy magasztalja Urát. Ma minket is hív a Szentlélek, hogy álljunk be a dicséretet éneklők sorába. Buzdít, hogy válaszoljunk az Isten kegyelmére, a szeretetre, amelyet Jézusban kiárasztott reánk.