Igehely: 1Kir 12:31-13:10; Kulcsige: 1Kir 13:6b „Isten embere pedig kiengesztelte az Urat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt.”
Az istentelen Jeroboám keze vészjóslóan lett kinyújtva a próféta felé. Ha Isten nem avatkozik közbe, halált osztott volna. Egyik percben megölte volna az Úr prófétáját, másik percben arra kéri, imádkozzon érte, mert jó lenne ebből a fizikai nyomorúságból szabadulni.
Igehely: 1Móz 25:19-26; Kulcsige: 1Móz 25:21 „És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége.”
Húsz évet várt Izsák és Rebeka, míg nagy vágyuk beteljesedett: gyermeket, utódot kaptak, mégpedig egyszerre kettőt. Izsák már nem bírta tétlenül várni a csodát, elmondta ezt a bánatát, vágyát az Úrnak. Sőt, könyörgött feleségéért.
Igehely: 4Móz 21:4-9; Kulcsige: 4Móz 21:7 „Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.”
Az Egyiptomból kijött nép Istentől függve vándorolt a pusztában. Látták, hogy aki Isten ellen szól vagy lázad, azt ítélet sújtja (pl. Kórah és társai lázadása, majd a nép zúgolódása amazok veszte miatt). Mégis, mintha vakok lennének, ismételten ugyanabba a vétekbe esnek.
Igehely: 5Móz 32:35-43; Kulcsige: 5Móz 32:43 „Dicsérjétek, ti nemzetek, annak a népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de engesztelést szerez népének földjéért!”
Nagyon sokan felteszik a kérdést: hol van Isten, amikor szenvedni kell? Ha Isten jó, akkor miért tűri el ezt a sok gonoszságot, ami a világban történik? Miért nem nyeri el méltó büntetését a gonosz?
Igehely: Gal 1:10-15; Kulcsige: Gal 1:13 „Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt.”
Pál ezt a mély teológiai tartalmú levelet egy személyes vallomással kezdi. Mégpedig azzal, hogy az evangélium mit tudott elvégezni az életében. Ő korábban a Krisztus követőit üldözte, de egyik percről a másikra gyökeresen megváltozott az élete.
Igehely: Mk 6:17-29; Kulcsige: Mk 6:20 „Mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”
Keresztelő János küldetése abban állt, hogy előkészítse a Megváltó útját ebben a világban. Ő volt a kiáltó hang, az üzenetet átadó, ha kell konfrontáló, de a próféta is, aki Krisztusra mutat.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.