Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:14 „Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.”
Nemcsak az általunk hevesnek nevezett bűnök veszélyesek a tanítvány életére, hanem például a hálátlanság is eltávolíthat a Mestertől. A tíz leprás férfi mindegyike kiáltott és kérte Jézus Krisztust, hogy gyógyítsa meg őket. Mondhatnánk, hogy hittek a Mesterben.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:4b „Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.”
Jézus Krisztus életpéldája páratlan. Különböző helyzetekhez és emberekhez, a társadalom különféle rétegeihez kapcsolódva kiegyensúlyozottan és káprázatos bölcsességgel viszonyult.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
A gyógyítási történetek ismerete kapcsán Jézus Krisztus páratlan hatalma és lenyűgöző bölcsessége egyre kiemelkedőbb számunkra. Ő nem fáradt bele a szogálatba, gyógyított utcán, házban, úton és zsinagógában.
Igehely: Jn 9:1-7; Kulcsige: Jn 9:3 „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.”
Egy újabb vak, de más történet, új tanúságokkal, tele reménységgel, ugyanis Jézus Krisztus nem csak egy vakot gyógyított meg, hanem többet is.
Igehely: Mk 8:22-26; Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Az evangéliumi beszámolókban többször találkozunk betegek meggyógyításával Jézus Krisztus munkássága kapcsán, köztük vakok meggyógyításával is.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:35 „És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.”
A démoni lélek nem csupán a beszédjét tudta negatívan befolyásolni ennek a személynek, hanem a hallását is. Az emberek azonban, akik Jézushoz hozták őt, hitték, hogy Jézusnak van hatalma az ördög romboló és pusztító munkája fölött, amit a süketnéma ember életében kifejtett.
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?