Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
A kapernaumi százados tudott szolgája helyzetéről, és azt akarta, hogy meggyógyuljon. Nagyon könnyen megtehette volna, hogy lecseréli egy egészségesre, de nem tette. Át tudta érezni szolgája problémáját, és a javát kívánta. Vannak a környezetedben beteg emberek, együtt tudsz érezni velük?
Igehely: Mk 3:1-8; Kulcsige: Mk 3:5b „Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”
Jézus ismét megjelent a zsinagógában, csakhogy ezúttal ellenséges tekintetek követték minden mozdulatát. Ezek az emberek érzéketlenek voltak Jézus könyörületességét látva, nem örültek a természetfeletti gyógyításoknak sem, mert úgy vélték, hogy Jézus megszegi a szombatot.
Igehely: Jn 5:1-15; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Jézus megünnepelte azokat az ünnepeket, melyek lényegében rá mutattak, Őt hirdették. Hogyan ünnepelt Jézus? Most úgy, hogy megjelent azok között, akik nem tudtak ünnepelni, akik megvetettek, tehetetlenek, betegek, vakok, sánták voltak.
Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Jézus gyógyításai közül az egyik legnagyobb jelentőséggel, figyelemfelkeltő erővel bír a ma olvasott eset. Mindenekelőtt megfigyelhetjük, hogy a béna tehetetlensége és másokra való utaltsága nem volt akadály, hanem sokkal inkább lehetőség Krisztus hatalmának a megnyilvánulására.
Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
„Ha akarod, meg tudsz tisztítani” (1:40b). A megtisztulni vágyó leprás számára nem az volt a kérdés, hogy Jézus meg tudná-e tisztítani, hanem az, hogy megtenné-e?
Igehely: Lk 4:37-41; Kulcsige: Lk 4:39a „Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt.”
Általában mindnyájunk elméjében ott van egy friss haláleset híre, egy súlyosan beteg neve, akire gondolunk, akinek a gyógyulásáért imádkozunk.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.