Igehely: ApCsel 19:8–16 Kulcsige: ApCsel 19:10 „Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.”
Egy különösen eredményes időszakról olvashatunk, amit Pál apostol (újból) Efézusban tölt, hiszen szolgálatának hatása messze túllépi a város határait.
Igehely: ApCsel 19:1–7 Kulcsige: ApCsel 19:6 „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.”
Furcsa olyan „hívőkről” olvasni, akik nem is hallottak a Szentlélekről, de az akkori viszonyokat tekintve ez teljesen érthető. Az Ószövetségben minden prófétának lehettek tanítványai, ezek valószínűleg a Jánoséi lehettek, ha csak az ő keresztségét ismerték.
Igehely: ApCsel 18:23–28 Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
Pál apostol harmadik missziós útját fogjuk végigkísérni a hét folyamán. Ebben a szakaszban viszont kis kitérőt teszünk: nem az apostol van a középpontban, hanem a munkatársai.
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra.
Igehely: Zsolt 92:15 „Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.”
A pálmafa 30 méternél magasabbra is nőhet. Harminc éves korától hetven évig évente 300-400 fürtnyi datolyát terem. 120 cm hosszú levelei soha nem esnek le, örökzöldek. Amikor a fürtök terhelik, annak ellenállva képes felemelkedni, és az ellentétes oldalra hajolni a súly kiegyenlítése érdekében.
Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
A mai napon ezt a jól ismert zsoltárt vesszük szemügyre, Mózes imádságát, amely az emberi élet mulandóságáról, Isten örökkévalóságáról, kegyelmének fontosságáról szól. Arra hív minket, hogy ragadjuk meg idejében Isten kegyelmét, és bölcsen éljük az életünket.
Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”
Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.