Igehely: Jób 28:12–28; Kulcsige: Jób 28:28 „ Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.”
Az Úr bölcsességének útja az istenfélelem, megelégedéssel. Jób beszél arról, hogy Isten bölcsessége kikutathatatlan. Beszél a föld kincseiről, a vagyonról, amire az emberek törekszenek. Tud az ezüstről, az aranyfinomítás módjáról.
– Ef 1:15–23; Kulcsige: Ef 1:17 „És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.”
Kiváltság, hogy Isten kijelentette magát nekünk. Isten embere példa előttünk, ahogy a bölcsességre tanít. Pál az imádságában lelki megvilágosodásért könyörög. Erre lenne szüksége minden embernek manapság is. Isten az egyetlen, aki adja a bölcsességet, a Szentlelket, Jézus Krisztus által.
Igehely: 2Pt 3:1–7; Kulcsige: 2Pt 3:6-7 „Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 1Móz 7,11 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”
Méltó befejezése Krisztus hű szolgája munkásságának a második levél. Meg tudjuk-e őrizni tiszta gondolkodásunkat, vagy elmosódik bennünk, fásulttá válunk, az Isten igéje megszokottá válik számunkra? Amikor igazán szükségünk lenne rá, már nincs ott az elménkben, a lelkünkben?
Igehely: Fil 1:27–30; Kulcsige: Fil 1:27 „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért”
Készüljetek a küzdelemre, s álljatok meg a hitben! Ez méltó a Krisztus evangéliumához, ez illik ahhoz, akinek a neve már be van írva az élet könyvébe. Micsoda felelősség, hiszen a világ mirajtunk keresztül is látja vagy nem látja, hallja vagy nem hallja a jó hírt.
Igehely: Gal 1:6–12; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Milyen jó volt tegnap délelőtt Pál thesszalonikaiaknak írt dicsérő, örvendező szavait olvasni, mely szinte túlcsordul a szeretettől. A gyülekezet iránt érzett szeretet ugyanaz, de most megismerhetjük a gyötrődő, szenvedő, dorgáló Pált. A galaták elfordultak a kegyelem Istenétől.
Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:5 „ Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.”
Isten Lelke átformál. De ehhez kell a befogadó lelkület. Ez a gyülekezet befogadta a hírvivőket – Pált és Szilászt – és befogadta az általuk hirdetett evangéliumot. A lelki vezetőkre hallgató, Szentlélek által formálódó gyülekezet példává vált minden hívő számára.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?