Igehely: Kol 3:12-17; Kulcsige: Kol 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Mi hívők, arra vagyunk elhívva Krisztusban, hogy elsősorban mi magunk új emberekké váljunk. Ehhez nekünk Krisztust kell felöltenünk (Gal 3:27). Nemcsak egyéni, hanem közösségi életünket is Krisztus kell, hogy áthassa.
Igehely: Fil 2:1-11; Kulcsige: Fil 2:1-2 „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”
Ebben az igeszakaszban Pál apostol arra kéri és figyelmezteti a Filippiben élő szenteket, hogy ne csak hitvallásukban, és ne csak szóban legyen jelen a vigasztalás Krisztusban, a szeretetteljes intés, közösség a Lélekben, valamint az irgalom és könyörület, hanem a gyakorlatban is valósítsák azt m
Igehely: Róm 15:5-13; Kulcsige: Róm 15:6 „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Isten a hívők közösségét, akiket Krisztusban elhívott, arra rendelte, hogy az Ő dicsőségének magasztalására legyenek. Ezért, miután hallották az igazság igéjét és befogadták azt, eljegyezte őket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel (Ef 1:12–13).
Igehely: ApCsel 2:37-47; Kulcsige: ApCsel 2:46 „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.”
Fontos, hogy egy helyi gyülekezetnek missziós látása és stratégiája legyen. Ezért egyes közösségek sokat áldoznak, hogy misszióra neveljék a tagokat.
Igehely: Jn 17:15-23; Kulcsige: Jn 17:21 „Hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Jézus a főpapi imában (Jn 17) különös módon nem a világért könyörög, és a benne élő elesett, bűnös emberekért általában, hanem azokért, akiket neki adott az Atya, akik az övéi: „Én őértük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid…” (Jn 17:9).
Igehely: Jel 19:11-21; Kulcsige: Jel 19:21 „A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.”
Míg a menny a Bárány menyegzőjét üli, a földi színtéren is készülőben van egy lakoma. A megnyílt égen át érkezik övéi élén Krisztus, hogy végső vereséget mérjen az Antikrisztus seregére. A történelem végső csatája nem lesz szokványos. Nem emberi erővel és korszerű haditechnikával vívják majd.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.