Igehely: 1Tim 4:12-16; Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”
Szükség van arra, hogy olyan lelki emberek legyenek a gyülekezeteinkben, akik példák a felnövő nemzedék és a frissen megtértek számára, úgy, hogy a Biblia tanítását gyakorlatba ültetve is lássák. Nem csak elméletben kell ismernünk az igazságokat, élnünk és alkalmaznunk is tudnunk kell.
Igehely: ApCsel 9:26-28, 11:22-30; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”
Barnabásnak egy nagyon különleges szolgálat jutott az Úr munkájában. Róla nem az maradt meg, hogy nagy teológus lett volna, mint Pál, vagy nagy egyházvezető, mint Péter. Ő a hitben kezdőket karolta fel és a gyengéket tudta bátorítani.
Igehely: 2Kor 4:7-12; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Az olvasott igében egy kincsről beszél az apostol, mégpedig arról a nagy kincsről, hogy a halandó embernek lehetősége van megismerni a hatalmas Istent. Isten dicsőségét Jézus Krisztus által hordozhatjuk a mi halandó „cserépedény” testünkben. Fel tudjuk-e fogni, micsoda kiváltság ez?
Igehely: Fil 3:12-21; Kulcsige: Fil 3:17 „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.”
A hívő ember számára pozitív jelző-e az, hogy magabiztos, vagy hogy önbizalma van? Az Ige ugyanis arra tanít, hogy Istenben kell bíznunk, s nem a magunk értelmére támaszkodnunk. Mégis azt látjuk Pálnál, hogy a kettő nincs feltétlenül ellentétben egymással. Volt Pálnak önbizalma?
Igehely: 1Kor 5:6-8; Kulcsige: 1Kor 5:7 „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.”
Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy nem jól dicsekednek. Ez egy következtetés, amit abból von le az apostol, hogy büszkeségük miatt olyan bűnöket tűrnek meg a gyületkezetben, melyek még a világiak közt is éktelenek. Pálnak tiszta elképzelése volt a helyes dicsekedésről.
Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”
Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.