Igehely: 1Thessz 1:2-10; Kulcsige: 1Thessz 1:7 „Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában.”
A megtérésnek nincs értelme, ha nem változik meg a szív, vagyis, ha nem ítéljük meg magunkat, és nem fordulunk el bűnbánattal a bálványoktól Istenhez. De akkor is értelmetlen, ha nem látható a változás.
Igehely: Neh 8:1-8; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”
A Szentírást a könyvek könyvének nevezik, mert egyedülálló tekintéllyel rendelkezik, mivel Isten kijelentett igéje. Alapigénk szépen bemutatja, ahogyan mindenki vágyakozott a Szentírás hallgatása után, Isten igéje volt a középpontban.
Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
A fizikai élethez alapvetően friss levegőre, tiszta vízre és egészséges ételre van szükség. A szellemi-lelki élethez pedig csak hitre van szükség. De ez a hit nem saját magunkban van, hanem Jézus Krisztusban. Nem abban, amit mi teszünk, hanem abban, amit Ő tett. Mit tett Jézus?
Igehely: ApCsel 3:11-26; Kulcsige: ApCsel 3:19 „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.”
A megtérés Isten kegyelmi ajánlata és munkája a bukott ember helyreállítására, ami ugyanakkor egy egyedülálló sorsfordító lehetőség. „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát… hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18:23).
Igehely: ApCsel 18:1-11; Kulcsige: ApCsel 18:8 „Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek.”
Pál apostol életformája a misszió, a bizonyságtétel, hiszen megélte Isten kiválasztó kegyelmének nagyszerűségét, és az Ő országának lett elkötelezett munkása. Most éppen Korintusban van, és munkatársaival közös céljuk a szolgálat.
Igehely: Jn 13:34-35; Kulcsige: Jn 13:35 „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Látszólag nagyon egyszerű Ige áll ma előttünk. A felszólítás mégis sok emberi gyengeségbe, nehézségbe ütközik. Azonban az Úr Jézus nem tanácsot ad, nem általános viselkedési formákat ismertet, hanem parancsolatot ad az övéinek.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.