Igehely: Zsolt 62:6-9; Kulcsige: Zsolt 62:6 „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.”
Dávid sok megpróbáltatással szembesült, és ez okot adhatott arra, hogy lelke megteljen félelemmel, aggodalommal, reménytelenséggel. Megtapasztalta a megvetést, üldöztetést, árulást, a gyász keserű fájdalmát. Mindezeken az Istenbe vetett erős hite átsegítette.
Igehely: Mk 6:30-35; Kulcsige: Mk 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”
Az Úr Jézus elcsendesedésre hívja a lelki munkából visszatérő tanítványait. Isten Fia, aki ott volt a világ és az ember teremtésénél, jól tudja, hogy mikor, mire van szükségünk. Aki dolgozik, az nemcsak megérdemli a pihenést, de szüksége is van rá.
Igehely: Gal 4:8-11; Kulcsige: Gal 4:9 „Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?”
Hogyan történhet meg az, hogy egy hívő, aki az Istent megismerte, visszatér abba a régi állapotába, amelyből Isten szeretete kihozta őt? Nem volt őszinte a megtérése? Nem állta ki a próbát?
Igehely: Fil 4:4-7; Kulcsige: Fil 4:7 „És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan lehet megvalósítani a mai békétlen, rohanó világban azt, hogy békességünk legyen? Mielőtt ezt megválaszolnánk, tudnunk kell, hogy az Isten békessége olyan, mint a Kárpátok hegyvonulata, amely hatalmas, erős, mozdíthatatlan.
Igehely: Mt 6:31-34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Ismerjük az Igét: „Semmi felől ne aggódjatok”, mert az aggodalmaskodásunkkal megszomorítjuk Mennyei Atyánkat. Mi az övéi vagyunk, és Ő gondoskodik rólunk, ahogy a verébről is, vagy a mező füvéről.
Igehely: Róm 8:1-8; Kulcsige: Róm 8:5 „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira.”
Ebben az adventi időben sok család azzal foglalkozik, hogy mi is kerüljön az ünnepi terítékre, és milyen öltözékben legyen a nagy napon. Mi, emberek hajlamosak vagyunk mindent kézzelfogható módon átalakítani úgy, hogy az nekünk legyen jó, nem gondolva másokra.
Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.
Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?