Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Zsid 12:25-29; Kulcsige: Zsid 12:27 „A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
A fejlett nyugati társadalom egy kényelmes világot teremtett, amihez egyre inkább hozzászokunk. Ennek egyik következménye (vagy éppen tudatos alakítása?) a jóságos Isten képe, aki mindenkit szeret és elfogad. Az ige itt másfajta képet mutat Istenről: a mi Istenünk megemésztő tűz.
Igehely: Jel 20:7-10; Kulcsige: Jel 20:7 „Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből.”
Az Ezékiel 38. és 39. részei alapján Góg egy fejedelem, Magóg országának ura. Már abban a próféciában is egy Izráel elleni szövetség vezére. Amiről viszont itt olvasunk, az egy világméretű szövetség az ezeréves időszak végén.
Igehely: Mik 4:1-8; Kulcsige: Mik 4:1 „Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek.”
Nem, ez még nem a mennyország, de ez áll legközelebb ahhoz, amit ember csak kívánhat a földön: lelki ébredés, társadalmi rend, béke, jólét. Kell ennél több?
Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:5 „A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.”
Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nincs jelen a Sátán. Ebben a szakaszban erről olvashatunk, de itt inkább az erőviszonyokon, a szenvedésen és jutalmon van a hangsúly (majd a holnapi ige részletezi jobban a „hétköznapi” életet ebben a korszakban). Mit fed fel az Ige?
Igehely: 1Kor 12:12-27; Kulcsige: 1Kor 12:12 „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.”
A Bibliában a gyülekezetre utaló hasonlatok közül egyik sem fejezi ki olyan erőteljesen a hívők szerves összetartozását, mint a Krisztus teste kifejezés (27.v.). Három kérdésre találunk választ az igében. Elsősorban, hogy kikből tevődik össze gyülekezet.
Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”
Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.