Mindennapi áhítatok

2023. július 17., hétfő

Igehely: Mt 8:28-34; Kulcsige: Mt 8:31-32a „Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba.”

Az ördög képes teljes mértékben uralma alá venni az emberek életét. A megszállott embert különleges erővel ruházza fel, romboló és pusztító munkáját rajta keresztül fejti ki mások felé.

2023. július 16., vasárnap

Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A kapernaumi százados tudott szolgája helyzetéről, és azt akarta, hogy meggyógyuljon. Nagyon könnyen megtehette volna, hogy lecseréli egy egészségesre, de nem tette. Át tudta érezni szolgája problémáját, és a javát kívánta. Vannak a környezetedben beteg emberek, együtt tudsz érezni velük?

2023. július 15., szombat

Igehely: Mk 3:1-8; Kulcsige: Mk 3:5b „Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”

Jézus ismét megjelent a zsinagógában, csakhogy ezúttal ellenséges tekintetek követték minden mozdulatát. Ezek az emberek érzéketlenek voltak Jézus könyörületességét látva, nem örültek a természetfeletti gyógyításoknak sem, mert úgy vélték, hogy Jézus megszegi a szombatot.

2023. július 13., csütörtök

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Jézus gyógyításai közül az egyik legnagyobb jelentőséggel, figyelemfelkeltő erővel bír a ma olvasott eset. Mindenekelőtt megfigyelhetjük, hogy a béna tehetetlensége és másokra való utaltsága nem volt akadály, hanem sokkal inkább lehetőség Krisztus hatalmának a megnyilvánulására.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.