Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:1 „Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.”
A tíz szűz várta a vőlegényt, csak azt nem tudták, hogy mikor érkezik. E világban sokan szeretik számolgatni, hogy mikor fog visszajönni az Úr Jézus Krisztus. Ahelyett, hogy számolgatnánk, inkább számoljunk azzal, hogy mi történik akkor, amikor Ő visszajön.
Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:2 „Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.”
A király menyegzőbe hívja barátait. Ebben a példázatban a király Istent jelképezi. Milyen szép kép mennyei Atyánkról, aki nem kényszerít, hanem szeretettel hív. Vissza lehet Hozzá jönni. Kiváltság, hogy ma még hallható az Ő hívó szava: „Jöjjetek a menyegzőre”!
Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul.
Igehely: Mt 13:44-52; Kulcsige: Mt 13:52 „Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.”
A szántóföldbe elrejtett kincs példázata: A szántóföld az Evangélium. A kincs az Úr Jézus. Ahhoz, hogy Őt megtaláljuk, mélyre kell ássunk az Igében. Ha közömbösen olvassuk a Bibliát, nem fogjuk megtalálni a Kincset.
Igehely: Mt 13:31-33; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”
Az Úr Jézus újabb két példázattal mutatja be a mennyek országát. Talán arra gondolunk, hogy a mustármag túl kicsi, jelentéktelen, és azért nem hasonlítható Isten országához. Az Úr Jézus mégis ehhez hasonlította. Vajon Jézus tévedett volna?
Igehely: Mt 13:24-30, 36-43; Kulcsige: Mt 13:30 „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!”
A tegnap megkezdett fejezet újabb példázattal folytatódik. Az Ige egyik tanítása, hogy Isten országa megjelent a világtörténelemben, Jézus Krisztus személye által. Már eljött, de még nem teljesedett ki. A kiteljesedés a jók és gonoszok, vagy a búza és a konkoly szétválasztása.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.