Igehely: Zsid 9:24–10:10; Kulcsige: Zsid 10:10 „Az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.”
Érdemes belegondolni az ószövetség tisztulási folyamatába, az áldozatok rendszerébe. Ha valaki vétkezett, vinnie kellett egy tiszta, ártatlan, tökéletes állatot, bűnvallással rá kellett helyeznie a saját bűnét, és ezután feláldozta.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes.
Igehely: Zsolt 40:5–14; Igehely: Zsolt 40:6 „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.”
A csodák Istent tükrözik, mert nála a lehetetlen is lehetséges, ő a Mindenható. Az alapige azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” A mai emberek nagy része már elfelejtette, milyen is az igazi boldogság: élő hittel az Istenbe kapaszkodni minden körülményben.
Igehely: Jel 12:7–12; Kulcsige: Jel 12:7 „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt.”
Igénk szerint a szellemi harc nemcsak a Sátán és mi köztünk van, hanem a mennyei angyalok és a Sátán és angyalai között is. Ebbe a harcba csak helyenként kapunk bepillantást az ige által, és nem ismerjük a harc teljes lefolyását.
Igehely: Ef 6:10–20; Kulcsige: Ef 6:13 „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”
Háborúban vagyunk. Sokfelé a földön fegyverek ropognak és vér folyik, mert egyesek önző érdeke ezt kívánja. De igénkben nem az efféle harcról van szó. Szellemi harc dúl körülöttünk, szellemi összecsapás van elménkben, szívünkben is. A mi ellenségünk a Sátán (1P 5:8), nem emberek.
Igehely: Zsolt 120:1–7; Kulcsige: Zsolt 120:3–4 „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!”
A zsoltáros nyomorúságban volt. Idegenben tartózkodott, ellenséges indulatú emberek között, akiknek rosszindulata szavaikban, beszédükben nyilvánult meg. Egy ideig tűrt, de mivel már régóta tartott a helyzet, nem bírta tovább: nyomorúságában az Úrhoz kiáltott.
Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”
Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.