Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét.
Igehely: Mt 3:11–17; Kulcsige: Mt 3:13 „Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.”
„Azokban a napokban” (1.v.) nehéz idő volt, sötétség, hírhedt politikai vezetők uralkodtak. A kor gonoszsága ellenére Isten nagy szabadítást készített. Imádkozzunk ezért, hogy legyen így ma is.
Igehely: Ézs 59:14–21; Kulcsige: Ézs 59:20 „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr.”
Ézsaiás könyvében a központi üzenet az üdvösség, szabadítás, az új életben való járás. Ézsaiás jövendölt a legszebben, legbővebben az Úr Jézus Krisztus eljöveteléről, testet öltéséről. Mai igénk nem az ország lerohanásával foglalkozik, hanem a bűn megnyilvánulásait mutatja be.
Igehely: Lk 1:67–75; Kulcsige: Lk 1:69 „Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából.”
Zakariás szája megnyílik, és elénk adja a szabadítás evangéliumának ígéretét. Isten cselekvésére mutat, amely által Jézusban nyilvános örömüzenetté válik Isten meglátogatása.
Igehely: Lk 2:8–12; Kulcsige: Lk 2:11 „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
Az Úr Jézus születése történetének leírásaiból fakad egy szép hangulat, de ezen túl a karácsonynak van oka is, célja is. Az ember elesettsége és Isten szeretete az oka. Célja: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse” (1Tim 1:15).
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15).
Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar? Viszont figyelemre méltó ebben a helyzetben Dávid magatartása. Jogosan állíthatjuk, hogy az egész folyamat alapja az őszinte baráti bizalom Isten személyében. Dávidnak zsenge korától kezdve az Úr volt a bizodalma, ezért fordul most is hozzá, és nem a kevélyekhez, akikben már csalódott (5.v.).