Igehely: Mt 2:1-12; Kulcsige: Mt 2:11 „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
A Messiás érkezésének híre nagy hatást gyakorolt az emberekre. A bölcsek, amikor meglátták az égen felragyogó csillagot, azonnal elindultak, hogy megkeressék Őt. Heródes is tudni akarta születésének helyét, de nem volt hajlandó azt személyesen felkutatni.
Igehely: Ézs 8:11-18; Kulcsige: Ézs 8:17 „És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem.”
Ézsaiás üzenete, amit Jeruzsálem lakóinak címzett, tartalmazta Isten ítéletét és egy reményteljes jövő ígéretét is. A 8. rész elején Isten megerősíti a próféta üzenetét azáltal, hogy megajándékozza őt egy fiúgyermekkel.
Igehely: 1Kor 1:4-9; Kulcsige: 1Kor 1:8 „Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.”
„Hála, hogy itt a csendes reggel, hála, hogy éjre nappal jő…” (DN3 60) Mennyi mindenért lehetünk hálásak szombat reggel? Talán még felsorolni sem könnyű, de azért próbáljuk meg.
Igehely: Jn 6:35-40; Kulcsige: Jn 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
„Megtört a teste énértem is…” (HH 470) - Új napra virradtunk és máris éhesek vagyunk. Nem elég, hogy idén már sokszor ettünk, kell az új erő, kell a mindennapi kenyér. Ezért dolgozunk egész évben, sokan még ma is. Közben csendesen hangzik felénk az Úr szava: „Nem több-e az élet a tápláléknál…”?
Igehely: 5Móz 27:9-10; Kulcsige: 5Móz 27:9 „Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe.”
„Én még mit sem tudtam rólad, Te már akkor szerettél ...” (DN4 – 47) Kitől ered megváltásunk műve? Ki a hit szerzője és beteljesítője? Rá kell döbbennünk, hogy Krisztus nélkül mi nem élhetünk, semmik vagyunk, semmit sem mondhatunk és semmit sem tudunk cselekedni. (Jn 15:5)
Igehely: Zsolt 135:1-7; Kulcsige: Zsolt 135:5 „Tudom én, hogy milyen nagy az Úr, nagyobb a mi Urunk minden istennél.”
„Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam, imádjam azt, Ki értem adta önmagát…” (DN4 - 45) Mennyi erő rejlik az Úr előtt való örvendezésben! Kész-e a szívünk ma énekelni? Nem elég csak akkor magasztalni Őt, amikor elérkezik majd az ünnep.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.