Mindennapi áhítatok

2024. január 24., szerda

Igehely: Mt 6:16–18; Kulcsige: Mt 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”

Az őszinte istenkeresés egyik módja a böjtölés. Az Úr Jézus azt tanítja a böjtölésről, hogy ezt az Isten és ember közti szoros kapcsolatban kell megélni. Annyira fontos Isten jelenléte, a vele való közösség, hogy emellett eltörpül minden más.

2024. január 23., kedd

Igehely: Mt 6:14–15; Kulcsige: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Pál apostol írja a Róm 3:23-ban: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, minden embernek szüksége van bocsánatra. Mindannyian Isten ellenségeiként, tőle elidegenedve éltünk. Bakok és bikák vére nem volt elég ahhoz, hogy eltörölje a bűneinket.

2024. január 22., hétfő

Igehely: Mt 6:9–13; Kulcsige: Mt 6:10 „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”

Ebben az igeszakaszban az Úr Jézus tanítja a tanítványokat imádkozni, bemutatja a helyes imádkozás szabályait. Fontos az, hogy Istent Atyánknak tudjuk szólítani, elismerve az ő nagyságát, dicsőségét és mindenhatóságát. Csak a gyermekei szólíthatják őt Atyjuknak.

2024. január 21., vasárnap

Igehely: Mt 6:5–8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”

Az Istennel való járásnak vannak nyilvános és nem nyilvános részei. Van, amit az emberek is látnak belőle, de van, amit csak a mennyei Atya tart nyilván. Ennek alapján kapjuk majd a jutalmat is vagy az ítéletet. Isten figyelemmel követi az életünk minden mozzanatát.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.