Igehely: Mt 7:15–20; Kulcsige: Mt 7:19-20 „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
Hogyan különböztetjük meg a farkast a báránytól? Egymás mellé állítjuk a két állatot, és amelyik a bárány mellett áll, az a farkas. Nyilvánvaló, nem? De!
Igehely: Mt 7:12–14; Kulcsige: Mt 7:12 „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.”
A 12. igevers elnevezése aranyszabályként Alexander Severus (uralkodott Kr. u. 222–235), római császár nevéhez köthető, aki bár nem volt keresztény, mégis annyira lenyűgözte őt Jézus ezen mindent átfogó, jó életre oktató alapelve, hogy hatalmas aranybetűkkel felíratta azt a szobája falára.
Igehely: Mt 7:7–11; Kulcsige: Mt 7:7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
A Mt 6:25–34 igeszakasz a szükségletekre összpontosít, nem a kívánságokra. A kijelölt igeszakaszban a gyermek kérése létfontosságú étel, nem luxuscikk.
Igehely: Mt 7:1–6; Kulcsige: Mt 7:1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”
Miközben figyeljük a mások életét, könnyen mondunk véleményt róluk. Előfordul az is, hogy szeretetlenül ítélkezünk felettük. A farizeusok is sokszor beleestek abba a hibába, hogy másokat ítélgettek látványos bűnök miatt, holott ők is bűnben éltek, úgy, hogy azt jól álcázták.
Igehely: Mt 6:25–34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Isten teremtő szava létrehozta a világmindenséget, és az ő szava tartja is fent már évezredek óta. Gondja van a madarakra, virágokra, a természet törvényeire, az emberre. Ha a mulandó lényekről gondoskodik a mennyei Atya, mennyivel inkább rólunk, akik gyermekei vagyunk?
Igehely: Mt 6:19–24; Kulcsige: Mt 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Az Úr Jézus arról tanít, hogy a földi kincsek nem maradandóak. Legyenek bármilyen csillogóak, értékesek, megemészti őket a moly és a rozsda, vagy tolvajok martalékává lesznek. Viszont vannak mennyei kincsek, amelyek megmaradnak.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.