Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Két idős ember találkozott a piacon. Hallottam, ahogy azt mondja az egyik: „Tudod, nekem már minden nap kegyelem!” Jó volt hallani! Jó, ha az idős ember megelégedett. Még akkor is, ha életünk nagyobb része hiábavaló fáradság (10. v.).
Igehely: Jób 12:7-20; Kulcsige: Jób 12:13 „Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.”
A szomszédom elvitte gyermekét természetgyógyászhoz, de a gyermek állapota még rosszabb lett. Azóta már megggyógyult, de sokat kellett érte imádkozni.
Igehely: 2Kor 4:1-18; Kulcsige: 2Kor 4:16 „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”
Gyermekkoromban még sok cserépedényünk volt. Emlékszem, cserépkorsóban volt az ivóvizünk, amikor mentünk ki a földekre kapálni. Frissen tartotta a vizet, csak kellett rá vigyázni, mert törékeny. A Jóisten úgy teremtette meg az embert, hogy az törékeny.
Igehely: Jel 21:22-22:5; Kulcsige: Jel 22:3 „És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt.”
Isten betekintést enged az újjáteremtett, tökéletes világba, hogy reménységet adjon a jelenlegi romlott világban, és vágyakozást a jobb iránt.
Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”
Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?
Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.