2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
Mindennapi áhítatok
2017. január 2., hétfő
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
2017. január 1., vasárnap
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: Ez 33:7–20; Igehely: Ez 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”
Isten azért teremtette meg az embert, hogy szeretetkapcsolatban éljen ővele. A Sátán ezt a kapcsolatot szakította szét, amikor elbuktatta az embert. Sokszor keresi az ember, hogy mit akar az Isten? Ebben az igeszakaszban olvashatjuk, hogy mit akar, és mit nem akar Isten. Azt akarja, hogy helyreálljon a vele való kapcsolat, és nem akarja, hogy elvesszen. „Életemre mondom, így szól az én Uram, az Úr, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.”